„Ami a szívemen, az a számon” - nem mindegy, hogy őszinte vagy, vagy sértő! 5 tanács, hogy az utóbbit elkerüld

Mindenkinek máshol van az ingerküszöbe, más a nyomógombja, de vannak olyan általános szabályok, amiket jó, ha betartunk, ha nem akarjuk szétzilálni a kapcsolatainkat.

Gondolkodj, mielőtt megszólalsz!

A legelső tanács alapvető, mégis meg kell említenünk, mert sok félreértést, sértődést meg lehet előzni azzal, ha előbb végig gondoljuk, mit szeretnénk közölni. Nem ritka, hogy az, amit mondani szeretnénk, teljesen máshogy hangzik a másik számára, és pillanatok alatt vita alakulhat ki, de minimum sértődés. Adj magadnak időt, gondold át, mit szeretnél a másik tudtára adni, és arra is gondolj, hogy az miként fogja érintheti – nem kell gondolatolvasónak lenned, csak empatikusnak.

A saját érzéseidre helyezt a hangsúlyt!

Mindig a saját érzéseidre fókuszálj, mert azokat egyrészt nem lehet megkérdőjelezni, másrészt megsérteni, megbántani sem lehet senkit azzal, hogy elmondod, mi, hogy érintett. Használj én-üzeneteket, amikkel azt fejezheted ki, hogy téged hogyan érint egy helyzet. Erre tökéletes példa, ha így kezded a mondatot: „Amikor ezt mondtad, bennem azt az érzést keltette, hogy…” Egy másik konkrétabb példa: „Amikor ez történt, akkor úgy éreztem, nem számítok, amitől szomorú/dühös, stb. lettem”. Az ehhez hasonló mondatokkal elkerülheted, hogy a másikat védekező pozícióba helyezkedjen (hiszen nem támadsz), és máris elejét veheted a vitának.

Légy empatikus!

Ha kritikát fogalmazol meg, ne általánosíts - akkor sem, ha nehéz. Mindig az adott helyzetre, viselkedésre koncentrálj, de közben légy empatikus. Van, akinek könnyebben megy, van, akinek nehezebben, de az empátia nélkülözhetetlen az egymással való kommunikációban. Az őszintekommunikáció soha nem egyoldalú, nemcsak az a fontos, hogy elmondd a te olvasatodat, hanem az is, hogy képes legyél meghallgatni a másikat is. Csak így tud kialakulni egy őszinte párbeszéd, így lehet kompromisszumra jutni.

Ismerd el, ha hibáztál!

Néha akármennyire is figyelünk, és nem áll szándékunkban, mégis előfordulhat, hogy megbántunk alakit. Ilyenkor ne keress kifogásokat, helyette ismerd be, és kérj bocsánatot. A bocsánatkérés nem gyengeség, éppen ellenkezőleg: erőt sugall. Aki erős, képes a helyzetnek megfelelően bocsánatot kérni (van, amikor többet kell tenni, máskor elég egy mondat is), és fogadni is tudja.

Ne indulatból kommunikálj!

Tudjuk, könnyű mondani, de mégis érdemes tízig elszámolni olyan helyzetben, amikor érzed a gőzt kiáramlani a füleden. Amikor a gyenge pontodon találnak el, a fájdalom, a düh és a harag nem a legjobb mozgatórugó, ha meg akarod oldani a helyzetet. Inkább kérj időt, amíg lehiggadsz, és úgy beszéljétek meg a dolgokat. Egyet viszont fontos megérteni: nem kell tojáshéjakon lépkedned! Vannak, akiknek bármit mondasz, meg fognak sértődni. Te annyit tehetsz, hogy a lehető legasszertívabban kommunikálsz, az viszont, ha valaki nem tud kilépni az örök mártír szerepből, már nem te a felelősséged.

Ha érdekel a pszichológia, akkor ezt is érdemes elolvasnod: