Miért vagyunk oda valakiért, akinek magán kívül senki sem számít?

Belép – mit lép, vonul! – a szobába, és rögtön minden szempár őrá szegeződik. Sugárzik róla a magabiztosság, szája sarkában félmosoly bujkál, és amikor rád néz, a világ közepének érzed magad. Csak az a baj, hogy nem az ő világának – az ugyanis nem más, mint ő maga.

Nem csak túlzott önbizalom

Manapság, amikor minden az önbizalmunk pumpálásáról szól és mindenhonnan ömlik ránk a tuti tipp, hogyan adjuk el magunkat, nem is egyszerű meghúzni a határt az egészséges önbizalom és a már narcisztikus személyiségzavar között. Farkas Dániel pszichológus, tréner szerint a narcisztikus személy határozott, magabiztos énképet sugároz, és meg van győződve arról, hogy milyen kivételes ember, jobb és okosabb másoknál. Sokszor tűnnek megmondó embereknek, mások nem értenek hozzá, de szerencsére ott volt ő, és segítő kezet nyújtott – az ott lévők nagy örömére. „A magabiztosság és a sikertudat még nem jelent narcizmust, feltéve ha valós, az objektív környezettől származó visszajelzések ezt megerősítik. A narcisztikus ugyanis nem a tényekre építi önnön kivételességét, hanem kizárólag belülről építi ezt – magyarázza a szakértő. „Ez a narcisztikus viselkedészavar sokszor az önmaguk iránt érzett szégyenből táplálkozik. Bár hirdetik önnön nagyszerűségüket, a lelkük mélyén megbújó érzés ennek pont az ellenkezője, sebezhetőnek és gyengének érzik magukat, sok esetben kóros önbizalomhiánnyal küzdenek, és pontosan a narcisztikus elemekkel igyekeznek ennek ellenkezőjét másoknak bizonyítani.”

Kicsit mindannyian azok vagyunk

Fontos, hogy nemcsak férfiak lehetnek narcisztikus személyiségűek, hanem nők is: nagyjából kétharmad-egyharmad a megoszlási arány. Kutatások alapján a népesség 1%-át érinti, de hétköznapi tapasztalatok alapján a szám ennél jóval magasabb. Ma, amikor a közösségi oldalakon éljük életünket, és a vonzóságunk és sikerességünk legfontosabb kelléke a magabiztosság, lényegében rá vagyunk kényszerítve, hogy narcisztikusak legyünk. Mit is jelent ez? Mernünk kell önzőnek lenni, magunkat előtérbe helyezni, magabiztosabbnak mutatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Hogy ez baj-e? Nem, egy bizonyos mértékig legalábbis. Ugyanis egy valódi narci nem foglalkozik azzal, hogy esetleg megbánt másokat és nem érez bűntudatot azért sem, amiért átgázol a másikon. Mitja D. Back német professzor úgy véli, hogy az olyan tevékenység, mint a blogolás kifejezetten vonzó a nárcisztikus számára: hiszen ezáltal megkapja az áhított, egosimogató figyelmet anélkül, hogy azt neki viszonoznia kelljen.

Mindig csak az igazi rosszfiúkra bukunk?

Szerelmes művek alapja, hogy a főhősnő beleszeret egy marcona alakba és végül persze jól megváltoztatja. Túl azon, hogy ez így végletekig leegyszerűsíti a párkapcsolatok dinamikáját, a kiindulási pontja alapvetően téves. Ugyanis a narcisztikus személy nem feltétlenül egyenlő a macsóval. Sőt. A kapcsolat elején nagyon is kedves és elbűvölő alaknak mutathatja magát. A probléma akkor kezdődik, amikor terhes lesz neki a megjátszás, emiatt a párja kezd átlátni a szitán, és ezért a narci egyre kevésbé kapja meg a napi egomasszírját. Dr. Bánki György A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról c. könyv írója egyik előadásán elmondta, hogy az ilyen emberrel folytatott kapcsolat általában bántalmazó jellegű, de ennek gyakran a párok sincsenek tudatában, pont a narci fél kezdetekben tanúsított vonzó viselkedése miatt. Viszont később, amikor a kapcsolat komolyabbra fordul, az elnyomott fél elveszíti a saját kontúrjait, nagyon nehezen tud csak kilépni belőle.

A másik oldalon állva

Erre rímel Farkas Dániel véleménye is: „Aki egy kicsit is elveszettebb vagy naivabb, bizonyos kérdésekben kevésbé járatos vagy kevésbé tájékozott, könnyűszerrel érezheti azt, hogy »Igen, megtaláltam azt az embert, aki segít eligazodni és aki mellett biztonságban lehetek«, azonban hamar rájönnek, hogy elég lehet egy-egy egyet nem értés, egy-egy negatív visszajelzés, hogy partnere visszatámadjon, és megmagyarázza, hogy ő miért nem felelős, miért nem hibás a helyzet kialakulásában, ellenben a másik fél, illetve és/vagy a körülmények hatása pedig teljes mértékben”.

Nem mind gonosz

Emiatt azt hihetnénk, hogy minden nárcisztikus személy egyben gonosz is. A környezete szemszögéből valószínűleg annak is tűnik, de ő nincs tisztában azzal, mi a baj vele. Ráadásul nemcsak a környezetének okozhat fájdalmat, hanem önmagának is. Gyakran hajszolja magát veszélyes szituációkba, pl. extrém sportot űz, hajtja magát, hogy ezzel is bizonyítsa rátermettségét. Nem akar bántani másokat, csak figyelmet, csodálatot és elismerést vár. Más kérdés, hogy ennek kikényszerítésére bármily eszközt bevet.

És ha már személyiségtípusok...

A cikk először a JOY magazin 2019/06. lapszámában jelent meg.