Nagy Adrinak a közösségi oldalak miatt lett önbizalomhiánya - Emiatt változott meg a gondolkodása

A szépséges előadó egyik küldetésének tartja a nők önbizalmának erősítését, amit a közösségi médiában való szereplése mellett a zenéjével is igyekszik támogatni.

10 éve ismeri a közönség a neved. Azóta nemcsak a zene, hanem a házasság, a gyereknevelés és a saját önbizalmad újjáépítése is felöltelte ezt az időszakot. Milyen visszatekinteni a múltba?

Nagyon megindító és megható, hiszen amikor elkezdi az ember a kis karrierjét építeni, még nagyon távol érzi magát a sikertől, az elismerő szavaktól. Júniusban volt egy koncertem, ami sok szempontból volt mérföldkő az életemben. Azt hiszem azzal a fellépésemmel magamnak is bizonyítottam, hogy sikerült azzá válnom, aki 12 évesen is lenni szerettem volna.

A Megasztár műsorával lettél ugyan ismert, de a zene már jóval korábban az életed része volt. Sőt, az első kislemezed a műsor előtt 2 évvel jelent meg. Mit adott hozzá a tehetségkutató az életedhez? Sorsdöntőnek mondanád?

A műsor adta meg a lehetőséget, hogy azt az oldalamat tudjam megmutatni, amit máshol nem. Különböző énekesek, énekesnők számait tehettem magamévá, ami rajtam is sokat formált. A Megasztár adta meg a nagy lökést ahhoz, hogy valódi énekesnő legyek.

Valódi?

Nagyon sokáig dolgoztam részmunkaidős állásokban a zenélés mellett. És nagy erő kellett hozzá, hogy el merjem engedni a másodállást ahhoz, hogy könnyebben és gyorsabban tudjak előrelépni a zenei karrieremet illetően.

Honnan ez a munkamorál?

Amióta az eszemet tudom, dolgoztam. 18 évesen úgy jöttem fel Budapestre, hogy teljesen magam voltam. Akkor hozzászoktam ahhoz, hogy segítség és támasz nélkül boldoguljak. Nehéz és kemény időszak volt minden szempontból, de ha arra gondolok, hogy ennek köszönhetően mennyi mindenben lett más a felfogásom, mint azoknak, akiket az élet kikímélt, akkor megérte.

A zene mellett a színészet is fontos részét képezi a karrierednek, ami alapvetően sok önbizalmat követel, de a korábbi interjúidban többször is hangoztattad, hogy ennek hiányával küzdesz/küzdöttél. Mikor érezted azt, hogy túlnő rajtad az önbizalomhiány?

Ez egészen a kamaszkoromig vezethető vissza. Csúnya volt a bőröm, a súlyommal sem voltam kibékülve, és azokban az időkben jöttek ki teljesen retusált címlapos magazinok, amelyek tényleg rányomták a bélyeget az önbizalmamra, testképemre. Valahogy a tinédzserkort mindenki a szőnyeg alá söpri, miközben a legsérülékenyebb, legbizonytalanabb időszak minden egyes ember életében. Nekem pedig hatványozottan az volt, mivel mindig hasonlítgattam magam azokhoz a nőkhöz, akik makulátlanul festettek és egy hiba nem volt az arcukon.

Pedig ma már tudjuk, hogy sok minden nem felel meg a valóságnak.

Ez így van, de az én önbizalmamra az is rányomta a bélyegét, hogy sokat csúfoltak a nagy szemeim, a mély hangom miatt. Azokban az időkben még nyoma sem volt annak diverzitásnak és sokszínűségnek, ami ma végre teret nyert. Csak a szép és a tökéletes lehetett eladható és követhető, ami bárhonnan nézzük egy tinilány szemszögéből lassú méreg tud lenni a belső magabiztosságát illetően.

forrás: JOY/Hencz Péter

Ám, ennek hatására nem egy olyan számot írtál, amivel ösztönözni, biztatni szeretnéd a nőket, mégpedig azzal, hogy merjenek kiállni magukért és a vágyaikért. Neked mi adott erőt?

Azt hiszem a kor, az idő, a tapasztalás. Hosszú út vezet a saját önbizalmunk megtalálásáig. Ahogy haladsz előre az éveidben, a munkádban, a magánéletedben, megtanulod szeretni önmagadat, a hibáidat. És azt is megtanulod, hogyan legyél úrrá a magaddal szembeni félelmeken. A mai napig igyekszem a hétköznapokon is tenni azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben és a férjem se lásson slamposnak.

Hogyan jöttek a nők számára írt dalok?

Egy nagyon életigenlő személynek tartom magam, amit „kötelességemnek” érzek átadni azoknak, akik elveszettnek vagy bizonytalannak érzik magukat. A nők összetartása nagyon fontos, ahogy az is, hogy egyenként is segítsük, támogassuk egymást. Sokkal előrébb is tarthatnánk, ha minden nő levetkőzné a rivalizálást és a féltékenységet.

Azt hiszem, aki tudja, milyen is az önbizalomhiány, jól tudja, hogy hosszú és kemény út vezet odáig, hogy ezt le lehessen vetkőzni. Hogyan nézett ki a te személyiségfejlődésed?

A munka tudja a legtöbbet formálni a személyiséget és ennek hatására is tud fejlődni. Mindenben megláttam a lehetőséget, akár a klubokban való éneklésről, akár egy recepciós állásról volt szó. Mindegyik hozzátett ahhoz, aki ma vagyok. De azt hiszem okkal sodor az élet mindig pont arra a helyre.

Egyszer azt mondtad, hogy véleményed szerint minden nőnek erőt tud adni, ha saját maga vezeti az útját és nem kapaszkodik senkibe. Ezt kifejtenéd?

Csodás dolog, ha van egy férfi az életünkben, akire támaszkodhatunk, és akivel közös célokat tűzhetünk ki magunk elé, ugyanakkor pontosan az önállóság és a nagy önbizalomhiányom döbbentett rá, mennyire jó dolog, amikor egyedül oldunk meg dolgokat. Ez lehet egy csekk befizetése, egy új bútor megvásárlása vagy csak egy nehéz időszak, amikor saját magunknak kell megnyugtatnunk a lelkünket. Sosem szabad elfelejtenünk nőként, hogy minden erő bennünk van és nem másokból kell nyernünk azt.

Furcsa az önbizalomhiányt és téged egy lapon emlegetni, ugyanis a közösségi médiában, az interjúidban, és aki élőben találkozik veled, egy erős nőt lát. Egy olyan nőt, aki nem adta fel a karrierjét csak azért, hogy anya és feleség legyen. Igazából az életed minden területén nagyszerűen ki tudtál teljesedni. Mennyire érzed magad ott, ahol lenned kell?

Ott vagyok, ahol lenni akartam. Erősen és kiteljesedve. Nem mondom, hogy nem volt rögös hozzá az út, de talán nem is tenne annyira boldoggá, ha minden az ölembe hullott volna. Értékelem és őrzöm azt, aki ma vagyok, és akik körülvesznek.

forrás: JOY/Hencz Péter

Picit visszakanyarodva a közösségi médiához. Egy időben kiiktattad a virtuális negativitást az életéből, vagyis kikövettél olyan embereket, oldalakat, akik inkább a „rosszat” erősítették benned. Ezt hogyan sikerült felismerned?

Anyaként, főleg amikor otthon vagy a gyerekeddel, több időd lesz az interneten szörfözgetni és a közösségi oldalakat bújni. Nem nehéz olyan emberek oldalaiba futni, akik a tökéletességet hirdetve léteznek a köztudatban, ezt pedig egy amúgy is nagyon szenzitív időszakában nem jó látni. Nem voltam kibékülve magammal és a testemmel sem, holott teljesen normális állapot volt, hogy a kisfiam megszületése után nem voltam a toppon. Egyszerűen csak felismertem, hogy nem akarok önutálattal kelni és feküdni minden egyes nap.

Akkor azt mondtad, hogy sokkal jobban tudsz befelé koncentrálni és erősebbé váltál. Ezt most is így gondolod?

Igen, és erre bíztatok is mindenkit, aki hasonlóan érzett a közösségi médiával egy időben vagy esetleg most. Kövessen ki minden ilyet és helyette adjon teret olyan oldalaknak vagy embereknek, akik inkább motiválják és inspirálják a hétköznapokban. Erre igyekszem a saját közösségi oldalaimat is alapozni.

A stílusod is rengeteget változott. Lányból nővé értél, de ettől függetlenül a sportos oldalad is megmaradt, főleg a cipők terén.

A sportos oldalam és a kényelem ad egyfajta magabiztosságot, hiszen anyaként inkább ez a vonal erősödött fel, a kényelmet és a stílust szem előtt tartva. Imádok nőies lenni, de a sportcipőkkel is sikerül minden oldalam megmutatni. Sőt!

Igazából megint egy lépésre vagyunk az év végétől. Elképesztő, mennyire repül az idő...Mire szeretnéd helyezni a hangsúlyt a következő években?

Sok minden foglalkoztat mostanában. Jó érzés, hogy végre visszakaptam a fellépéseket, de mégis felmerültek bennem olyan kérdések, – ha csak az elmúlt 3 évet nézzük – hogy mi lesz később, mi lesz, ha 50 éves leszek, meddig fogok énekelni? A több lábon állás ma már kicsit sem szégyellnivaló és ennek megfelelően is tekintek a jövőbe.

M lenne a legfontosabb üzenet, amit a női olvasóinknak küldenél?

Egyedül elindulni az úton nehéz és félelmetes, de hallgassatok mindig a belső hangotokra, mert az segít a helyes irányba navigálni.

Az eredeti interjú a JOY Magazin 05-ös, őszi lapszámában található!

forrás: joy

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!