Műszempilla-horror: 3 dolog, aminek mindenképp nézz utána, mielőtt pilláshoz mész

Korábban már meséltem annak az okáról, hogy miért hordok néha műszempillát:

Már majdnem két éve oldom meg a napi sminkelést épített pillával, azonban most először történt velem olyan, hogy rájöttem, nagyon, de nagyon meg kell gondolni, hogy hová megy az ember lánya szépítkezni, pláne, hogy a műszempilla felhelyezésekor a szemed környékén nyúlkálnak és vegyi anyagokkal kezelnek.

Azt mindig is tudtam, hogy:

Sajnos a gyanúsan olcsó szempillák egyáltalán nem véletlenül kerülnek annyiba, amennyibe: olcsó, bizonytalan helyről származó ragasztóval teszik fel, sokszor silány minőségű szempillaszálak kerülnek a saját pilláidra, ez pedig csúnyán irritálhatja a szemet.

Ez az első számú szabály, amit be kell tartanod: sose menj gyanúsan olcsó helyre!

Nos, nekem eszembe se jutott kevés pénzt áldozni a szépülésre, tartva a fájdalmas és ártalmas eredménytől, viszont nem tartottam be azt, amit a második szabálynak is mondhatnánk: nézz utána a szempillásnak, tutira megbízható-e!

A szempillás szakma nem olyan, mint a fodrász vagy kozmetikus, azaz nem kell hónapokig tartó OKJ-tanfolyamra járni, és olyan szintű képesítést szerezni, hanem elég egy csupán pár napig tartó tanfolyamot elvégezni, és egészen sokan oktathatnak pillázást, még olyanok is, akiknek erre nem lehetne engedélye.

Én sajnos bedőltem egy Instagram-hirdetésnek és elmentem egy sokat lájkolt pilláshoz a saját, régóta jól bevált szempillaépítőm helyett, mert gondoltam, ha ennyi lájkja van, biztosan nem lehet rossz. Egyáltalán nem kérdeztem meg a lánytól, mióta csinálja, hol tanult és milyen anyagokkal dolgozik.

Öreg hiba!

Nos, nemcsak hogy a szempillám nem lett szép, hanem még olyan szinten be is gyulladt a szemem, hogy nem tudtam kinyitni, és rettenetesen fájt. Másnapra olyan vörös volt és annyira csípett, hogy orvoshoz kellett mennem, aki csóválta a fejét, és el volt képedve, mert észvetette, hogy telement (alacsony minőségű) ragasztóval a szemem. Kaptam egy adag szemcseppet, és napokig napi háromszor kellett cseppentenem, hogy végre levigye a gyulladást.

A szemorvos feltette a kérdést, hogy miért nem szóltam a szempillásnak, hogy fáj, miközben építette a pillákat. Ez a kérdés pedig lehetne a harmadik alapszabály:

Mindig azonnal szólj, ha valami furcsát tapasztalsz, ne legyél szégyellős!

Én csak simán azt hittem, teljesen normális, hogy könnyezik és szúr a szemem, amikor a pillák kerültek fel rá. Nos, ennek a szégyenlős hallgatásnak vörös szemek és szemcsepp lett a vége, sokkal egyszerűbb lett volna rákérdezni.

Természetesen, mikor írtam a lánynak, hogy gond van a szememmel, felszívódott, nem vállalta a felelősséget és eltűnt.

Ebből a történetből érdemes mindenkinek tanulnia és alaposan figyelnie!

Ha nem ment el a kedved a műszempilláktól, nézd meg ezeket az extrémeket: