Minek lopnál festményt, amikor festhetsz is egyet magadnak?

Mindezek fényében érthető, hogy derengett bennem némi diszkomfortérzet, amikor elmentem az Alkotásutcába élményfestésre. A magam öniróniában gazdag hozzáállásával biztosra vettem, hogy az előttem álló 3 óra minden lesz, csak élmény nem. Igen, tévedtem!

Ecsetkudarc, lenni vagy nem lenni?

Feltételezem, nem én voltam az első, aki az öltözékpajzsként kiosztott kötény felvétele után félhangosan megjegyezte, hogy milyen kínos lesz, ha az elkészült kép legfeljebb nyomokban fog hasonlítani az eredetire. Az instruktor tagadhatatlan rutinnal igyekezett megnyugtatni, de a kétségeim - akár a makacsul ragaszkodó vízálló spirál - nem akartak elmúlni.

Azt hiszem, legbelül attól féltem a legjobban, hogy én leszek az egyetlen, aki egy Afremov másolat helyett egy kukábavaló színes pacakupaccal tér majd haza. Ám ekkor megláttam a siker kulcsának első számú csimborasszóját: a halványan előrerajzolt formákat. Noha ekkor Usain Boltot megszégyenítő gyorsasággal átfutott rajtam, hogy “ez csalás”, rögtön egészségesre lassult a pulzusom, amikor rádöbbentem, hogy ííííígy talán már nem is lesz olyan vészes. Szinte csak színezés az egész, gondoltam.

Ez az Afremov túl sok színt használ

Mondjuk itt rögtön bevillant, hogy Afremov valóságos árnyalatmágus volt, amit egy hozzám hasonló anti-piktor egész biztosan semmi szín alatt nem tud utánozni. Amikor ezen aggályomat félhangosan megosztottam a többiekkel, az instruktor kezébe vette az ecsetet, és kedvesen megkért, hogy egy kicsit nyomjam meg az agyamon az OFF gombot, és mindig csak a következő lépésre koncentráljak.

És bár agyalásban világelső vagyok, úgy döntöttem, ha már itt vagyok, vállalom ezt a lépésről-lépésre dolgot. Az eredmény?

Egy majdnem tökéletes “Ősz” című festmény. Szinte éreztem, ahogy Afremov szelleme elsuhan mögöttem, és légiesen megveregeti a vállamat. Azon túl, hogy rettentően büszke voltam magamra, (Igazából az instruktoré volt az érdem nagy része, de olyan jólesett elégedettnek lenni, na!) arra is rádöbbentem, hogy a 3 óra alatt tényleg nem gondolkoztam. Flow élmény volt ez a javából, ami mindenkinek aranyat ér, aki tudja milyen agyzsibbasztó tud lenni a hétköznapoki teendőkkel zsonglőrködni.

Ha mindezek után Te is ecsetrengető vágyat érzel, hogy belépj az Alkotásutca birodalmába, kattints a weboldalukra. Ezt követően csak annyit kell eldöntened, hogy az 5 stúdió közül melyik van hozzád a legközelebb (Budapest - 3 stúdió, Debrecen -1 stúdió, Győr - 1 stúdió, és néha egy-egy pécsi kitelepülés), és, hogy a közel 200 képből melyiket szeretnéd otthonra. Hidd el, megfesteni sokkal egyszerűbb és biztonságosabb, mint beruházni egy símaszkba, és egy nagyszabású bűntény keretében elrabolni Monet Tavirózsák című festményét a múzeumból!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!