Megengedtem, hogy kisminkeljen a pasim, ez lett az eredménye
Extra szórakoztató és tanulságos kis program volt!
Mielőtt bármit is mesélnék, azt le kell szögeznem, hogy azok a dolgok, amelyek nekünk, nőknek teljesen egyértelműek a sminkelésben, a pasiknak EGYÁLTALÁN nem azok. Felületesen látnak pár dolgot, hogy mi, mire való, de igazából rengeteg dologgal nincsenek tisztában (mondjuk, miért is lennének), de pont ez tette igazán viccessé ezt a sztorit.
A vőlegényem, Attila összekészítette a termékeket, majd neki is fogott az alapozásnak. Mivel tőlem mindig azt látja, hogy az ujjaimmal viszem fel az alapozót, ezért úgy gondolta, hogy ezt mindenképpen így kell csinálni. Miután vettem pár mély levegőt, amiért négyszer nyomott a kedvenc alapozómból, úgy éreztem magamat, mintha egy fal lennék, amit épp malteroznak. Persze Attila nagyon élvezte a dolgot, de amikor már nagyon tágra nyíltak a szemeim, amiért újabb adagot akart tenni az arcomra, szerencsére meggondolta magát.
A korrektort egész gyorsan feltette, közben megkérdezte, hogy tehet-e a szemhéjamra is belőle, de miután nem akartam segíteni neki, végül egyedül úgy döntött, hogy tesz, nem is keveset. Kisebb-nagyobb keresgélés után megtalálta a púdert, amiből most kivételesen tényleg keveset kapott az arcom (ezen a ponton elkezdtem örülni, hogy még jól is elsülhet a dolog).
Ezzel el is érkeztünk a bronzosítóhoz, aminek a fogalmával úgy tűnik, hogy nincsenek tisztában a pasik, az enyém legalább is azt gondolta, hogy a bronzosító = pirosító, innentől kezdve pedig szerintem nem is kell magyaráznom, hogy mi történt. Szó szerint az egész arcomra ment a „pirosító”, talán még a szemem alá is, Attila pedig csak mosolyogva mondogatta, hogy „hú, ez nagyon jó lesz!”. Miután megkérdezte, hogy a „fényesítő cuccot” hol találja, már tudtam, hogy bőven lesz rajtam highlighter. Ezen a ponton bevallom, muszáj volt segítenem, ugyanis a legnagyobb fejű, pirosítóra szánt ecsettel indult el az arcom felé, ami bár lehet, hogy vicces lett volna, én mégis úgy gondoltam, hogy talán ezt azért mégsem kéne.
Miután 1000 wattos ragyogású lett a bőröm, Attila nekilátott a szemhéjamnak, amit a legjobban várt. A vőlegényemről tudni kell, hogy egyébként grafikus és elképesztő ügyesen rajzol és fest, ezért a szemhéjamat is vászonnak nézte. Éppen ezért egy A4-es lapon próbálgatta a legelképesztőbb színű szemhéjpúdereket, egészen addig, amíg nem állítottam le azzal az aprócska indokkal, hogy jó lenne, ha a tiszta sminkecsetemet nem dörzsölné egy valószínűleg nem 100%-ig tiszta lapra. A választott színekből egyébként már sejtettem, hogy ez nem egy nappali nude smink lesz, persze fogalmam sem volt, hogy igazából hogyan fog kinézni a végeredmény. A szempillaspirált teljesen profin használta, rúzsnak pedig pont a kedvencemet, egy Anastasia Beverly Hills folyékony rúzst választott.
VÉGEREDMÉNY:
Miután megnéztem magamat a tükörben, percekig hangosan nevettem, persze Attilával együtt, aki végül elmondta, hogy ez a sminkelősdi nagyon nehéz dolog, sokkal nehezebb, mint gondolta.
Összességében mindenkinek ajánlom ezt a kis közös programot, mert garantáltan rengeteget fogtok nevetni!