Megcsaltam a férjem, ami után jobb anya lett belőlem

unsplash / ketan_rajput
Éva magazin/ Dorozsmai Kata

Állunk a hipermarket pénztáránál. A kisebbik fiam hozzám bújik, és átöleli a derekamat. A nagyobbik elkezdi kipakolni a cuccokat a gumiszalagra. A pénztárosnő irigységgel vegyes elismeréssel pillant rám. Várjunk csak, valami furcsa. Normál esetben a kicsi megpróbálna az utolsó pillanatban még visítva kicsikarni egy csomag cukorkát, a nagyobbik pedig a fejébe húzná a kapucnit, és csak nyomkodná a kütyüjét. Megváltoztak volna? Sziszi története, az Éva magazin írása.

Azt hiszem, én változtam meg. Erő és derű sugárzik belőlem, valami belülről fakadó ragyogás övez, tudom, érzem. Azt is tudom, miért van ez: van egy titkos szeretőm. Ő az, aki feltölt, aki kiszínezte a világomat, akitől újra jó nőnek és értékes embernek érzem magam. Akitől lenyugodtam, aki miatt magam is képes vagyok nyugalmat árasztani. És a gyerekeimnek ez már úgy kellett, mint egy falat kenyér.

Félre ne értsetek, nem tartom jó dolognak a megcsalást, nem gondolom, hogy ez a megoldás mindenféle problémára. Én sem így terveztem.

Olvasd el ezt is!
Sose akartam szerető lenni, mégis így történt

Tizenhét éve voltunk együtt a férjemmel. A főiskolán jöttünk össze. Én nagyon szerelmes voltam, ő – azt hiszem – inkább csak sodródott velem. Jól megvoltunk, de valahogy hiányzott a katarzis, a közös szárnyalás. Ő valószínűleg sosem szeretett engem annyira mélyen, mint én őt. Persze ott volt ő valahol a könyvei, a kütyüi, a videojátékai (pornófilmjei?) mögött. De az életünkben már alig vett részt. „Életünkben”: az életben, amit a gyerekeim és én éltünk, miközben a férjem mellettünk élt.

Robotpilóta üzemmódban vonszoltam át magam a hónapokon, éveken, egy papírmasé házasság keretei között. Mindannyian keserűek és kiégettek voltunk.

Aztán egyszer találkoztam valakivel, akivel egy projektmunkán dolgoztunk együtt. Véletlenül hozzáért a kezemhez, és végigfutott rajtam a bizsergés. Úristen, ennyire hiányozna az érintés? Igen, ennyire hiányzott. A „véletlen” érintést kávézás, beszélgetés követte, és egyszer csak arra eszméltem, hogy az ebédszünetemet egy motelben töltöm egy férfival, aki nem a férjem.

Olvasd tovább a cikket az evamagazin.hu oldalon!