Így (nem) alkalmazom Marie Kondo takarítási módszert a kapcsolataimra

Mint arról már korábban is hírt adtunk, a Marie Kondo-módszer terjed, mint a pestis. Mármint az utóbbi időben, de főként a Netflix-reality megjelenése óta. Az odáig rendben van, hogy a fürdőszobaszekrényünkön felhalmozott kencés tégelyek és a nehezen becsukható evőeszközös fiókunk problematikája tulajdonképpen egész könnyen és gyorsan orvosolható a KonMari eljárással, miszerint: kezünkbe veszünk egy arckrémes dobozt vagy egy villát és megpróbáljuk eldönteni, hogy örömöt áraszt-e magából vagy nem. Ha igen, megtartjuk, ha nem, eldobjuk. Ez lenne Marie módszere dióhéjban. De nem lehetne az életünk más, kevéssé tárgyi részeire is alkalmazni? Például a barátainkra? Megvizsgálni, hogy melyikükkel öröm időt tölteni és melyikükkel nem? És amelyikkel nem, azt, nos, nyilván nem belezsúfolni egy szemeteszsákba, az mégiscsak morbid lenne, de legalábbis annak rendje és módja szerint kedvesen elköszönni tőle… nem lenne klassz?...

Talán tényleg jót tenne, ha végigvennénk a kapcsolatainkat és megköszönni, ahogy Marie Kondo szokta a már nem hordott szoknyájának, hogy életünk egy bizonyos periódusaiban segítségünkre voltak. És aztán végiggondolni, hogy mit várunk tőlük. Az egyiktől azt, hogy a bizalmasunk legyen. A másiktól azt, hogy kizokoghassuk magunkat a vállán. A harmadiktól azt, hogy néha átjöjjön zoknit stoppolni. Na jó, ő igazából nem is a barátunk, hanem az anyukánk. Akárhogy is, a barátok, ugyanúgy, mint a tárgyak, az életünk egy bizonyos szakaszában segítségünkre vannak (és mi is viszont), más szakaszban pedig inkább fárasztóak.

De muszáj egyáltalán megszabadulni azoktól a barátainktól, akik már nem „árasztanak örömöt”? Marie Kondo ezt válaszolta arra a kérdésre, hogy baj-e, ha valaki szereti a limlomot:

Azt hiszem, Marie sajnálatát fejezné ki, ha tudná, hogyan bánok én a barátaimmal. Nagyjából az a helyzet, hogy egyikükkel sincs időm találkozni, kivéve amelyikükkel praktikus okokból amúgy is időt töltök. A többiekkel néha telefonon beszélek vagy nagy nehezen szakítunk időt egymásra. Így aztán a kevésbé produktív baráti kapcsolataimnak esélyük sincs tovább bontakozni, a két legeslegközelebbi barátommal pedig nagyjából havonta-kéthavonta jut időnk beszélgetni. Szóval a rohanóvilágunk nevű faktor eléggé automatikusan elvégzi a Marie Kondo-szortírozást a kapcsolataim körében. Most, hogy belegondolok, jobban szeretném inkább magam csinálni.

Nézd meg ezt a galériát is:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!