Nézd meg a galériánkat - 4 kép
Libir 20 perc könyvklub
Viszlát, FOMO! Helló, JOMO!
Libri Könyvesboltok
Tele a naptár. Elhozni, odavinni, befizetni, találkozni, megbeszélni és „ni” végű teendők végeláthatatlan sora. A jó hírünk, hogy ez azért mégiscsak a te naptárad és a te életed, és minden (na jó, egy jelentős része) épp annyira kötelező, amennyire te szeretnéd.
Ha jártál az elmúlt években a neten, biztosan találkoztál a közelmúlt egyik leginkább túlhasznált fogalmával, a fomóval. A FOMO (Fear Of Missing Out, vagyis a kimaradástól való félelem) nemcsak egy a sok jelenség közül, hanem a közösségi felületeket életben tartó alapvető emberi ösztön, ami szép lassan a teljes digitális generáció alapérzése lett.
A mamutok tehetnek róla
Hogy mikor kezdődött mindez? Régebben, mint gondolnánk. Cal Newport néhány éve izgalmas cikket írt a New Yorkernek arról, hogy a CIA egykori nyolcemeletes központjában, a csőposták aranykorában, alig több mint napi 500 kapszulába zárt üzenet váltott gazdát – feladáskor pedig a dolgozókat felirat figyelmeztette, hogy kíméljék a csőrendszert és kizárólag a legfontosabb témákról értekezzenek ebben a formában. Később a csőpostát leváltotta az elektronikus levelezés, a végeredményt pedig jól ismerjük: a levelek elöntik postaládánkat, és csak a legelszántabbak képesek rendet tartani e-mail-fiókjukban. Hogy ma pontosan hány mailt kapunk kért és kéretlen tartalmakról, azt nehéz lenne megtippelni, de az biztos, hogy egy-egy hosszabb szabadság után minden irodai dolgozó stresszszintje az egekbe emelkedik, amikor meglátja beérkező üzeneteinek számát. Amúgy megoldás erre is van: egyes helyeken a házon kívüli dolgozók nyugodt pihenését úgy biztosítják, hogy a távollét alatt beérkező levelek automatikusan a kukába kerülnek, és erről a feladót is tájékoztatják.
Cal Newport – akinek az Elmélyült munka és az E-mailek nélküli világ című könyve magyarul is olvasható – röviden így magyarázza az e-mailek okozta stresszt és a digitális platformok okozta fomót: a kommunikáció évezredek óta a fennmaradásunk egyik legfontosabb alapfeltétele. Ha pedig tudjuk, hogy célzottan nekünk szóló tartalmak várnak a levelezőnkben, profilunkban, feedünkben, pontosan addig emelkedik a stresszszintünk, amíg ezekre nem reagálunk. Agyunk kommunikációért felelős területei szoros összeköttetésben állnak a fájdalom- és veszélyérzet területeivel, és amíg ezek a fiziológiai reakciók elsődlegesen a biztonságunkat szolgálják, mára sokszor a lappangó feszültségek forrásaivá is váltak. Nem csoda tehát, hogy egy irodai dolgozó átlagosan 77 alkalommal nyitja meg egy nap alatt a postafiókját.
FOMO helyett JOMO!
Ahogy az élet számos más területén is oly sokszor előfordul, ezúttal is elég egy kis személetváltás, és máris megszabadulhatunk a kimaradás-lemaradás okozta paráról. Gondolj bele, hogy hány olyan posztot láttál már, ami egyszerűen nem érte meg a figyelmedet? Hány olyan csetbe keveredtél bele, amiből legszívesebben egy mondat után kiléptél volna? És hány olyan találkozóra, bulira, bármilyen eseményre mentél oda lelkesen, amiről aztán csalódottan, vagy legalább is hiányérzettel távoztál? Amikor legközelebb elkap a FOMO, gondolj ezekre az alkalmakra, és máris megtapasztalod a JOMO (Joy Of Missing Out, vagyis a kimaradás öröme) életérzést.
Végezetül egy tipp: hogy ha kicsit is úgy érzed, felesleges elindulnod, inkább maradj otthon, és töltsd az estét, délutánt egy szuper könyv társaságában!
Ilyen és ehhez hasonló írásokat, könyvrészleteket, ismert emberek cikkeit olvashatod a Libri 20 perc könyvklubjában, amelyhez bármikor csatlakozhatsz, ha úgy érzed, hogy készen állsz egy 30 napon át tartó könyves edzéstervre, emellett pedig a programhoz tartozó zárt csoportban bármikor ki is beszélheted legfrissebb könyvélményeidet!