Egy felülmúlhatatlan közös élmény - ilyen volt a Hard Dog Race

A Hard Dog Race egy extrém akadályfutó verseny, amit gazdinak és kutyának együtt kell teljesíteni. A Base futam (ami június 3-án, szombaton került megrendezésre) 6 km és 16 akadály, a Wild futam (szeptember 2-án lesz) 12 km és 22 akadály.

Aki olvasta az interjút Andrással (ITT), az tudja, hogy a kanapéról indultam. Jó, nem vagyok teljesen antisport, de régen sportoltam már rendszeresen. Hogy jutottam el a kanapéról, nem egészen 2 hónap alatt idáig, hogy megcsináltuk a 6 km-t, 16 akadállyal és ősszel már 12 km-t és 22 akadályt fogunk legyőzni a kutyámmal? (Mert megcsináljuk, ebben biztos vagyok) Elmesélem.

Készültem a versenyre, ahogy időm engedte, hetente 2-3-szor próbáltam futni, nagyjából lefutottam a szigetkört és kipróbáltam, hogy megy a 30 guggolás. (Ez azért volt fontos, mert ha a kutyád nem tud teljesíteni egy akadályt, akkor kiválthatod azt 30 guggolással. Jófejség, nem?). Néha a francba kívántam az egészet és lazsáltam a Hármashatár-hegyen. Kutyám természetesen marhára élvezte a felkészülést.

Felkészülés: vérkomoly edzés terepen, heti háromszor

Amikor odaértünk a pályához, és megláttam az emelkedőket még optimista voltam, az első szervezőtől megkérdeztem, hogy a pálya az ugye körbe megy a dombok körül, nem érinti a killer (szerintem) 80%-os emelkedőt (nem tudom, igazából mennyi), ugye? Azonnal megkaptam a fájdalmas infót: de bizony, oda fel kell mászni, meg le, aztán megint fel… meg le.. Hoppácska, hát erről azért nem volt szó! Közben pedig majd jönnek az akadályok, szám szerint 16. Lesz benne vizesárkon átkelés, sárban kúszás, söröshordó cipelés, kutyaházon átbújás, rámpára felugrás ésatöbbi ésatöbbi. Az egyetlen vigaszom az volt, hogy nincs szintidő, megállhatok bármikor, ha úgy érzem én, vagy a kutyám nem bírja.

A háttérben a valószínűtlenül meredek lejtők. Élőben sokkal brutálisabb látvány!

Innen még lett volna visszaút, de valahogy elkezdtem érezni az erőt. És ez nem vicc. Alig vártam, hogy elindulhassak, hogy megcsináljuk, hogy teljesítsük! 30 fok, szikrázó napsütés, homokos talaj, brutál emelkedők – nekivágtunk. A táv felénél volt egy kis holtpont, de éppen jött egy frissítő állomás, amit megtámadtunk, utána meneteltünk tovább.

Kikecmergés a ráccsal lefedett vizesárokból.

A kutyám (Hercsi) aki, egy igazi paragép (fél a lépcsőn, fél a szűk résektől, rosszul van, ha nem stabil a lába alatt a talaj) úgy vette az akadályokat, hogy az állam is leesett. Előbb ért fel a rámpára mint én, átbújt a szűk kutyaházon és MINDEN akadályt teljesített!!

és igeen, átbújt a kutyaházon! Nem kellett guggolnom, ezért a nagy öröm.

Talán ez volt a legnagyobb élmény, amit a Hard Dog Race adott nekünk, hogy mindketten átléptük a határainkat, a 8 éves kutyám legyőzte a félelmeit - úgy, mint még soha. Gondolkodás nélkül ugrottunk a nyakig érő vizesárokba - úgy, mint még soha. Négykézláb másztunk a sárban – úgy, mint még soha. Volt egy óránk együtt- úgy, mint még soha. Ezért várom a következő futamot, mert ez semmihez nem fogható kaland és kihívás. Páratlan közös élmény!

Hat láb, két szív, egy büszkeség – most már tudom mit jelent.

Köszönöm Hard Dog Race, köszönöm András!

Na ki a büszkébb?

Kövesd a Facebookon a Hard Dog Race-t, nézegesd a versenyen készült képeket és készülj a következő futamra! Tényleg nem szabad kihagyni!

Ezúton szeretnék külön gartulálni az egész Hard Dog Race csapatnak a profi szervezéshez , a kedves és segítőkész útbaigazításokhoz, a világ legszebb érmeihez és a sok-sok ajándékhoz amit a finish csomagba varázsoltatok nekünk!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!