Folti hihetetlen története – senki nem érti, hogy élte túl

Folti hihetetlen története – senki nem érti, hogy élte túl
Facebook
Viber
Twitter
Pinterest
Előfizetek
40 nap a legkeményebb hidegben az erdőben. Januárban akár -20 fok is volt. Hogy élte túl? Fogalma sincs senkinek. De kezdjük a legelején. A következő történetet azért írom le nektek, mert egyrészt nagyon érdekes, másrészt tele van mindenki számára fontos tanulságokkal.

Folti szilveszter előtt 2 nappal, december 28-án lépett meg otthonról. A helyszín egy község kb. 100 km-re a fővárostól. Nem nagyon divat itt a tűzijáték meg a petárda, de azért szilveszterkor itt is elzárják a kutyákat. Valaki viszont már pár nappal szilveszter előtt elkezdett petárdázni az utcában. Folti annyira megijedt, hogy átugrott a kerítésen és futott amerre látott. Szó szerint.

Első tanulság: már szilveszter előtt pár nappal ügyelj kutyusodra, pórázon sétálj és vigyázz, ne tudjon elszökni

Gazdái keresték, bejárták a környéket, de semmi. Folti bevetette magát a közeli erdőbe, ami történetesen egy vadászterület. Hogy mit evett, mit ivott (be volt fagyva minden) és hol húzta meg magát a mínusz 18-20 fokban, azt csak ő tudja. Még a vadászok sem értik, hogy nem fagyott meg kb. az első éjszakán. A helyi vadásztársaság munkatársai észlelték először, hogy ott kóborol a területen, de közelebb menni hozzá nem tudtak, esélytelen volt megfogni.

Második tanulság: nem minden vadász lövi ki a kóbor kutyát, van amelyik megpróbálja befogni és hazajuttatni

Itt sikerült először lefotózni Foltit, de ahogy közelített hozzá valaki, azonnal elrohant.
Itt sikerült először lefotózni Foltit, de ahogy közelített hozzá valaki, azonnal elrohant.

Egy szalmabálához járt vissza többször, ide élelmet raktak ki neki minden nap, ami el is fogyott, de csak akkor, ha a környékről mindenki elment. Csak reménykedtek, hogy a kutya eszi meg. Eljutott Folti híre lelkes „amatőr” állatvédőkhöz, akik nem tartoznak egy szervezethez sem, maguktól mennek mindig oda, ahol szükség van rájuk. Budapestről elindultak egy élve befogó csapdával és addig ügyeskedtek míg sikerült megfogni Foltit. 40 nappal az eltűnése után. A kutyában regisztrált chip volt, így pár órán belül visszakerült családjához.

Harmadik tanulság: Ha a kutyában nem lett volna regisztrált chip, valószínű soha nem kerül vissza a gazdáihoz.

...a csapda, ahová hosszú-hosszú órák után ''besétált'' a kis szökevény.
...a csapda, ahová hosszú-hosszú órák után ''besétált'' a kis szökevény.

És a legfontosabb tanulság: Foltit nem hagyták magára. Egy sor ember legyinthetett volna, hogy nem az én gondom. Úgysem tudjuk megfogni, elszalad, úgyis megfagy, úgyis éhen hal, mi mást tehetnénk? Tehetsz! Mindig tehetsz valamit! Ehhez persze meg kell mozdulni, időt és energiát kell rászánni, eltökéltnek és önzetlennek kell lenni! Hányan mondhatjuk ezt el magunkról? Könnyű megosztani egy árva kutyás posztot, dühös kommentet írni egy állatkínzós képhez… De őszintén! Hányan indultunk volna el Foltit megmenteni?

Folti története sehol nem jelent meg, a megmentői nem lettek piedesztálra emelve, mégcsak vállveregetést sem kaptak. Nem ezért csinálták. Persze a gazdik öröme és hálája üldözi őket :) Ezért álljon most itt a nevük, mindenkié, aki nem legyintett egy erdőben kóborló kutyára, hanem megmentették az életét:

Czabán Bernadett, Gyócsi Eszter, Kalmár Erika, Szabó Trixi, Miklós Tibor, Szabó Sándor, Szolga Ferenc, Szekeres György, Tapasztó Sándor . Nagyok vagytok! :)

Otthon.
Otthon.
A kereséshez kezdj el gépelni!