Baj, ha úgy tekintek a kutyámra, mintha a gyerekem lenne?

Biztosan te is találkoztál már olyanokkal, akik a kutyájukról vagy cicájukról úgy beszélnek, mint a gyermekekről. Ki tudja, talán te magad is közéjük tartozol! Akárhogy is, érdekes okok húzódnak meg amögött, hogy pár évtized alatt miért változott meg ennyire a hozzáállásunk a kisállatnevelés terén.

Többet költünk rájuk, mint magunkra

Megfigyelték már kutatók is, hogy azok, akik 1980 és 2000 között születtek, egészen másképp állnak az állattartás kérdéséhez. Míg az idősebb generációtól sokszor hallani, hogy „kutya a lakásba nem való”, és hangosan kritizálják azokat, akik gyerekükként emlegetik az állatkájukat (azért kivételek vannak!), addig a fiatalabb korosztálynál ez hatalmas átalakuláson ment keresztül. Náluk már az is magától értetődő, hogy a kutya és a macska kedvére szundíthat a kanapén, és még az sem ritka, hogy a kisállat születésnapját ugyanúgy ünneplik, mint a sajátjukat, tortával és ajándékkal. A Wakefield Kutatóintézet felméréséből kiderült, hogy az ezredfordulós generáció 76%-a inkább költ többet a kisállatára, mint saját magára. Ebbe beletartoznak a drága nasik (44%), a puha ágy (38%), sőt ők többször vásárolnak még ruhát is a kedvencüknek – szemben a baby boomerekkel, akiknek csak a fele gondolkodik hasonlóan.

Az életvitel jelentősen megváltozott

A szakértők úgy vélik, két dolog okozhatott ekkora változást. Az egyik és egyben legjelentősebb tényező az, hogy „üres fészek szindrómával” küzdünk: kirepülünk otthonról, egyedül maradunk, és többé már nem vagyunk gyerekek. Az emberek élettartama megnövekedett, azonban egyáltalán nem az a tendencia jellemző a családalapításra, mint korábban. Később kezdünk dolgozni, nehezebben találjuk meg azt a partnert, akivel jövőt tervezhetünk, és még ha férjhez is megyünk, a gyermekvállalás időpontja akkor is tolódik. Azonban a nőkben és a férfiakban is ott van az igény arra, hogy gondoskodjanak valakiről, és azt érezzék, szükség van rájuk. Ezt a szerepet egy kutya szuperül be tudja tölteni (sok esetben a cicák is), cserébe olcsóbb az eltartásuk, mint egy kisbabának, így sokaknak szimpatikussá válik egy kisállat gondolata. De ez a helyzet akkor is, ha valaki egyedülálló. Kutatások szerint a fiatal felnőtteknek egyre kevesebb barátjuk van, és magányosabbak is, szemben a korábbi generációkkal. Az ő esetükben pláne magától értetődő, hogy ha gyermeket nem tudnak vállalni, akkor a kutya-cica lesz a legjobb megoldás.

A szem ezúttal tényleg a lélek tükre

A másik ok, amiért kisgyermekedként tekintesz rájuk, hogy a kutyák valóban képesek kiváltani belőlünk olyan érzéseket, mint egy kisbaba. Egy 2014-es kutatás során derült ki, hogy az édesanyák agyában ugyanaz a terület válik aktívvá a gyermekük mellett, mint amikor a kisállatukkal vannak. Amikor a kutyáddal egymás szemébe néztek, oxitocin szabadul fel a testedben, ez pedig az a hormon, ami a kötődés kialakulásáért felel (anyák és babák esetében is). Nem véletlen, hogy a menhelyi kutyák közül azokat viszik el leghamarabb, akik a legtágabbra tudják nyitni a szemüket, kapcsolatot teremtve az érdeklődőkkel. És az is sokat hozzátesz a dologhoz, hogy akár egy gyermek, úgy a kutyád
is függ tőled, szüksége van a segítségedre, gondoskodásodra, és ragaszkodik hozzád. Nem csoda, hogy idővel egyre többen tekintenek rájuk „fur baby”-ként, azaz bundás babaként.

„A kutya és a macska nem gyerek”

Ha te is a „kisállatszülők” csoportjába tartozol, biztosan találkoztál már a másik oldal véleményével. Azokkal, akik dühösek lesznek annak hallatán, hogy „a kutyám a kisfiam”, mert szerintük nem lehet a kettőt együtt említeni. Vannak, akik kifejezetten ellenségesek azzal, aki nemhogy a gyerekeként említi a kisállatát, de nem is szeretne a későbbiekben babát vállalni, mert az állatnevelésben ki tud teljesedni. Noha mindenkinek jogában áll véleményt alkotni, ezzel együtt fontos tisztelni a másik gondolatait. A felelős állattartás fontos előrelépés az állatvédelemben, és annak csak örülni lehet, hogy sokan belépnek a klubba! Így a kutyák is boldogok, és mi is örülünk annak, hogy jó életet teremthetünk nekik. Hát kell ennél több?

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

A cikk először a JOY magazin 2020/01-es lapszámában jelent meg.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!