Titokban randizunk, a Vogue szerint szégyen, ha pasink van, viszont rajongunk A Bridgerton család tündérmeséjéért: Félünk a szerelemtől, de vágynánk rá?

Milleniál nőkként olyan meséken nőttünk fel, mint a Hófehérke és a hét törpe vagy a Csipkerózsika, melyekben a főhősnők szó szerint egy hercegnek köszönhetik a jövőjüket, pontosabban az életüket – amit a férfiak egy csókkal mentettek meg. Persze ahogy felnőttünk, a Disney-hercegnők történeteit modern tündérmesékre cseréltük: a Neveletlen hercegnő és Bridget Jones naplója könyvekre, illetve filmekre, a Szex és New York sorozatra, a Doktor Szöszi vagy a Hirtelen 30 romkomokra.

És igen, Mia Thermopolis felnőtt Genovia trónörökösnőjének szerepéhez, Bridget Jones a Talpra Anglia riportere lesz, Carrie Bradshaw-nak saját rovata van, aztán könyvet is kiad, Elle Woods bejut a Harvard jogi karjára, Jenna Rink pedig megvalósítja az álmát, és szerkesztő lesz a Poise divatmagazinnál, a sztorijuk mégsem ott ér véget, hogy rátalálnak önmagukra, hanem akkor, amikor megtalálják az igazit. Szóval kaptunk ugyan ambiciózus, karrierista példaképeket, a happy endjük mégis csak a szerelemmel érkezett el – annak a férfinak az oldalán, aki kiegészítette, elfogadta és támogatta őket. Mi pedig éveken át az övékéhez hasonló boldog befejezésben reménykedtünk!

Ma már tényleg az a szégyen, ha van pasink?

Aztán sajnos rá kellett jönnünk, hogy a párkeresés egyáltalán nem olyan egyszerű, mint a filmekben, belefáradtunk abba, hogy órákon át mindhiába swipe-olunk a társkereső appokon, mert több rosszul sikerült randink van, mint jó, és elegünk lett a ghostingolásból, a situationshipekből, na meg azokból a kapcsolatokból is, amikor azt éreztük, meg kellene változnunk a közös jövő érdekében vagy fel kellene adnunk az álmainkat, önmagunkat.

Ismerjük be, (kicsit) kiábrándultunk a szerelemből, és nem csak mi, a hőseink is: a Szex és New York spin-offja, az És egyszer csak... sorozat azzal ért véget, hogy Carrie életében először inkább a szingliséget választja, a Vogue újságírónője, Chanté Joseph pedig „Is Having a Boyfriend Embarrassing Now?” című cikkjében bojkottálta a pasikat 2025 októberében, meg azokat is, akik „boyfriend land”-en ragadtak és egyfolytában a párjukról posztolnak, tehát az (online) identitásuk a partnerük köré épül.

Bojkottáljuk a boyfriendeket?

Elege lett abból, hogy a nőket azért ismerik el, ha találnak egy férfit és meg is tudják tartani. Chanté Joseph szerint egyre több nő érzi úgy, hogy nem akarja, ha a pasija megszállottjának lássák, ezért jóval kevesebb tartalmat osztanak meg róluk, nem mutatják meg az arcukat, mások félnek attól, hogy akár egy többéves kapcsolatuk is véget érhet, ezért inkább nem is beszélnek róla a közösségi oldalaikon, de olyanok is vannak, akiknek bűntudatuk van azokkal a nőtársaikkal szemben, akiknek nincs szerencséje az ismerkedésben.

A Vogue szerzője úgy véli, ma már „az a flex, ha kijelented, hogy egyedülálló vagy”, romantizálod a szingli napjaidat. „Míg az egyedülállóság egykor intő példa volt (macskás „vénlány” lesz belőled), mára kívánatos és áhított státusszá válik” – emelte ki. Egyszóval, a szingli nők többé nem félemberek, akik csak egy másik ember által válhatnak teljessé, és igen, boldogan élhetnek, amíg meg nem halnak partner nélkül is – az értékük nem egy párkapcsolat meglététől függ.

forrás: James Devaney/Getty Images

Carrie Bradshaw története végül Mr. Bigek nélkül ér véget.

Tabutéma a társkeresés?

Sőt, az említett Vogue cikkel egyidőben berobbant a quiet dating jelenség is: a nők már nem szívesen beszélnek a randijaikról, még a barátaiknak sem, inkább csendben maradnak a témát illetően. Nem akarnak visszajelzést a környezetüktől, de megerősítést sem, nem céljuk, hogy „eladják” a potenciális jelöltjeiket a BFF-jeiknek.

Tudjuk, hogy sajnos hajlamosak vagyunk idealizálni másokat, ezért van az, hogy a quiet dating hívei a saját megéléseikre fókuszálnak, nem szeretnének magyarázkodni arról, ha félreismertek valakit: a szerelmi életüket teszik a legkevésbé érdekes dolognak önmagukat illetően, mert nem akarják, hogy a kapcsolatuk az identitásuk részévé váljon.

Tündérmesék újratöltve

De miközben végre változik a narratíva az egyedülálló nőkről, a rosszul megválasztott partnert pedig olyasvalakinek látjuk már, aki hátráltatja a személyes fejlődésünket, továbbá kockáztathatja a függetlenségünket, világszerte közel negyven (!) millióan darálták le 2026 januárjában A Bridgerton család negyedik évadjának első epizódjait a premier utáni napokban.

forrás: Photo by LIAM DANIEL/NETFLIX - � 2025 Netflix, Inc.

A premier utáni első pár napban közel negyven millióan látták A Bridgerton család negyedik évadjának első négy epizódját.

Szóval akármennyire boldogok lehetünk egyedülállóként is, tagadhatatlan, hogy közben titokban mégis rajongunk az olyan történetekért, mint Benedict Bridgerton (Luke Thompson) és Sophie Baek (Yerin Ha) love storyja, amit konkrétan egy Disney-hercegnő, Hamupipőke meséje inspirált.

Megmentők kíméljenek?

„A mai nők erős autonómia-narratívában szocializálódtak” – hangsúlyozza Debreczeni-Kondás Eszter pszichológus. „Az önmegvalósítás, a siker iránti vágy és az önállóság alapértékekké váltak. Ezek persze helyes és fontos értékek, és oda kell figyeljünk rájuk, azonban esetenként észrevehető, hogy egyik végletből a másikba esnek az érintettek. Ezzel párhuzamosan a kötődés iránti vágy sem tűnt el az emberekből – csak sokszor konfliktusba kerül az iménti igényekkel - holott egy egészségesen működő kapcsolatban ezek közül nem kell választani, hiszen abszolút megférnek egymás mellett. Ez a félelem gyakran transzgenerációs tapasztalatokból és korábbi egyenlőtlen kapcsolati mintákból ered, ahol a személyes identitás valóban sok esetben eltűnt a párkapcsolatokban” – magyarázza a szakember, majd kiemeli, a modern női identitás az önállóságra és kompetenciára épül, így fenyegető lehet a kiszolgáltatottság élménye, mint az, amit gyerekként a mesékben láthattunk.

Eszter úgy látja, a romantikus tündérmesék (mint A Bridgerton családban Sophié és Benedict love storyja) akkor válnak mai értelemben hitelessé, ha a nő nem passzív megmentett fél, hanem saját identitással, akarattal és célokkal rendelkező szereplő. „A sérülékeny megmentésre váró szerepkör átkeretezhető, és a gyengeség, a gyengédség mellett fókusz kerülhet a kölcsönös érzelmi megtartásra és az egyenrangú felekként létesített társkapcsolatra. A történet így máris nem a függésről, hanem az egymás melletti fejlődésről szólhat.”

A pszichológus fontosnak tartja, hogy párkereséskor ne egy, a fejünkben összeillesztett szerepkörbe és fantáziaképbe szeressünk bele, hanem a másik valós értékeibe és működésébe. Ugyanígy lényegesnek tartja azt is, hogy a rózsaszín felhős időszakban is fenntartsuk a saját életünk számunkra fontos pillérjeit (baráti és családi kapcsolatok, célok, hobbik, egyéni döntések). „Persze az énből való gondolkodás az együtt töltött idő mennyiségével arányosan szépen átalakul a miben való tervezéssé, de egy egészséges kapcsolatban a személyes tér nem csökken, hanem bővül, hiszen a partnerek kölcsönösen támogatják egymás döntéseit és teret biztosítanak, ha épp arra van szükség. Akkor beszélünk egyensúlyról, amikor az intimitás nem önfeladás, hanem tudatos választás” – fejti ki Eszter.

Vannak Disney-hercegnők, akikkel gyerekként talán tudtunk azonosulni, de ma már képtelenek lennénk rá...

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!