Dobd a kukába a mérleget – hirdeti a TikTok trend, de van egy nagy gond vele

A cikk írása idején közel hétmillió megtekintésnél tartanak a „mindenkin másképp mutat a súly” taggel megjelölt tartalmak, és ha az ember elmerül bennük, az az érzése lehet, hogy valami forradalmi dolog történik épp, és végérvényesen kipucolhatjuk kultúránkból a sokunkat mérgező testdiszmorfiás zavart. Az elmúlt években egyre több éles kritika éri széles körben a BMI-t (Body Mass Index, magyarul: testtömegindex), vagyis a magasságod és súlyod alapján kalkulált értéket, ami megmondja, mennyire „normális” a testalkatod. Orvosok, egészségügyi pszichológusok és szociológusok is bizonygatják, mennyire értelmetlen, tudománytalan, sőt mentális hatását tekintve kifejezetten káros ez a számolgatósdi. Akadémiai körökben kezd népszerűvé az a hozzáállás, hogy az egészség egy jóval komplexebb dolog annál, minthogy különböző formulákkal (BMI, testzsírszázalék stb.) mérni lehessen, és hogy a fizikai jellegzetességek mellett mindenki esetében figyelembe kell venni az étkezési zavarok és a rendellenes étkezési szokások súlyosbodásának kockázatát is.

Riszáld, amid van!

Ez a tudományos BMI-ellenesség szivárgott most át a TikTok felületére, ahol több ezer nő mutatja meg a testét a kamera előtt, megadva a súlyát (és néha a magasságát is), hogy rámutasson: ugyanaz a kiló milyen sokféleképpen nézhet ki különböző testalkatokon, illetve attól függően, mennyire vagyunk edzettek. A trend egyik verziójában 90 kiló feletti nők fedik fel az alakjukat szűk ruhákban, alsóneműben, olyan üzenetekkel együtt, hogy „a mérlegen látott szám nem azt mutatja, mennyit érsz”. Felszabadító érzés azt látni, hogyan táncolnak és pózolnak a legkülönbözőbb testalkatú nők a közösségi oldalon, és különösen azok számára jelent ez sokat, akik a médiában nem látják viszont a saját formáikat méltóságteljes ábrázolásban. Rengeteg komment szól arról, milyen nagy önbizalomlöketet adnak ezek a jó hangulatú posztok, de ha az ember eltölt 15-20 percet a hashtag alá tartozó videókat görgetve, könnyen elbizonytalanodhat azt illetően, miről is szól ez a trend valójában.

A rejtett fatshaming

A legtöbb posztoló sportos, kigyúrt, homokóra alakú, 20-as, 30-as nő, őket veszi előre az algoritmus és értelemszerűen ők kapják a legtöbb lájkot is. Angela Bright például, aki az oldalán főleg beauty- és edzésvideókat posztol, kifejezetten tónusos, izmos testalkattal rendelkezik, 180 cm és 90 kiló. Az egyik követője ezt írta a „mindenkin másképp mutat a súly”-témájú videója alá: „Gyönyörű vagy! Sosem gondoltam volna, hogy 90 kiló lehetsz!” Egy másik kommentelő ezt írta: „Nem a testsúly számít, hanem az arányok! Nagyon jól nézel ki!” És végül egy harmadik: „Én is 90 kiló vagyok, de te sokkal fittebb vagy nálam. Ez is azt bizonyítja, hogy mind másképp nézünk ki a súlyunktól függetlenül.” Sokan Angela Brighthoz hasonlóan merő jószándékból posztolnak a hashtaget használva, de bármilyen nemes is a trend célja, a gyakorlatban sokszor félremegy az üzenet. Az étkezési zavarokkal küzdő emberekben és azokban, akik hajlamosak az étkezési zavarokra, a testsúllyal, diétával, alakformálással kapcsolatos tartalmak könnyen trigger hatást válthatnak ki: akaratlanul is azt fogják figyelni, hogyan lehet valaki adott súllyal fittebb, sportosabb, formásabb és kaphat több lájkot, szerezhet több új követőt. Márpedig a „mindenkin másképp mutat a súly”-posztok legtöbbje azt a rejtett üzenetet közvetíti: ha odafigyelsz az alakodra, akkor mindegy is, hány kiló vagy.

Kéretlen testpozitív tanácsok

Kells James edző, aki szintén megmutatta az alakját a hashtag alatt, azt tanácsolja a követőinek: ne a súlyukat nézzék, inkább a centiket. Még ha ezt a tanácsot használva pontosabb értéket kaphatunk is arról, mennyit változott a testünk az edzés vagy a kemény diéta hatásásra, nem világos, hogy a mérleg helyett a mérőszalag használata miért jelentene kevesebb terhet azok számára, akiket mentálisan megvisel az alakjukkal való foglalkozás. Márpedig a testpozitivitás lényege az kellene legyen, hogy segítsen megszabadulni a kínzó kényszertől, hogy folyton összehasonlítgassuk magunkat másokkal, nem?

A kifejezetten vékony Hana Elson, aki láthatóan heti 4-5 alkalommal jár edzeni, szintén „kipróbálta a trendet”, ahogy ő fogalmaz, és rengeteg dicséretet kapott azért, hogy 69 kilósan mennyire szédítően néz ki. Az egyik kommentelő megjegyezte a videója alatt: „1. A 69 kiló nem sok, 2. pont úgy nézel ki, mint aki 69 kiló... és azzal, hogy úgy teszel, mintha a 69 sok lenne, te is a probléma része vagy.” A 130 kilós Marbrisa Ecasas egészen másfajta kommenteket kapott, miután felhúzta a pólóját a kamera előtt, felfedve, milyen a pocakja: a jószándékúnak tűnő hozzászólók azt találgatták, mekkora lehet Marbrisa testzsírszázaléka, izomtömege, és mennyi vizet tudna kihajtani magából egy pár napos méregtelenítéssel. Volt, aki kedvesen azt javasolta neki, szabaduljon meg a lógó feleslegétől, egy kigyúrt férfi pedig így biztatta: „Te legalább teszel valamit a súlyod ellen, úgyhogy támogatlak!” A kommentjére rengeteg szívecske érkezett, Marbrisa pedig külön megköszönte neki a szurkolást. Nehéz tanulságot levonni a trenddel kapcsolatban, de ami biztos: érdemes továbbra is tudatosan használni a közösségi oldalakat, és ha úgy érzed, hogy a görgetés nem inspirál, bátorít vagy megnyugtat, hanem szorongással tölt el, elbizonytalanít, és egészségtelen szokásokra indít, akkor nyomj a hashtagre egy unfollow-t.

A cikk eredetileg a JOY magazin 2022/03-as lapszámában jelent meg.

Ha még olvasnál a témában, itt megteheted: