Klímaszorongás – Meddig tart az élet egy élhetetlen bolygón?!
Már a csapból is a közelgő katasztrófáról szóló posztok folynak, amire ki-ki vérmérsékletétől függően szorongással, szomorúsággal vagy dühvel reagál. Te is parázol, mi lesz a Földdel? Tényleg van ok az aggodalomra?
Sorra születnek a jelentések és az azok nyomán készült cikkek, amelyek az éghajlatváltozás drasztikus és elkerülhetetlen voltát taglalják. Abban, hogy ez pontosan mikor következik be, nem teljes az egyetértés a szakemberek között, viszont abban igen: mi, emberek okoztuk a modern világ eddigi legnagyobb katasztrófáját. Nem csoda hát, hogy egyre többeket fog el az olvadó jégsapkák és éhező jegesmedvék láttán a bűntudattal kevert szorongás, ami egy idő után gyásszá alakul.
Covering Climate Now
KIADÓNK ÉS ÍGY A JOY MAGAZIN IS CSATLAKOZOTT A COVERING CLIMATE NOW NEMZETKÖZI KLÍMAVÉDELMI KAMPÁNYHOZ. ENNEK LÉNYEGE, HOGY TÖBB MINT 250 HÍRPORTÁL FOGOTT ÖSSZE VILÁGSZERTE, HOGY FELHÍVJA A FIGYELMET ARRA, HOGY TUDATOSABB ÉLETMÓDDAL ÉS EGY KIS ODAFIGYELÉSSEL MENNYIT TEHETÜNK A BOLYGÓNKÉRT.
Természetes reakció
Ezeket az érzelmeket nevezzük klímaszorongásnak, illetve klímagyásznak, amelyek tulajdonképpen válaszreakciók a klímaváltozás fenyegetésére. Azt hihetnénk, hogy vadonatúj fogalmakról van szó, pedig amióta a természetvédő aktivisták először kongatták meg a vészharangot a 70-es években, azóta léteznek. De hogy mennyire valós a veszély, ami ilyen heves reakciókat képes kiváltani? Úgy tűnik, hogy nagyon is. Egyre többet hallani az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületről (IPCC), amelynek célja az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos eredmények összefoglalása és ismertetése. Jelentéseiket több ezer globális éghajlati elemzés alapján készítik el, és hozzák nyilvánosságra a kapott eredményt. A2018-as tanulmányukegyértelműen kimondja, hogy az iparosodás előtti és a mai globális átlaghőmérséklet közötti, emberi hatásra (pl. légszennyezés) létrejött különbség a klímaváltozás számostünetéért felelős
Egyre több személyes tapasztalatunk gyűlik össze az időjárási szélsőségekről vagy épp a természetpusztításról, és emellett ott vannak a kőkemény tények, amelyek több száz szakértő kutatási eredményeit tükrözik. Ebben a helyzetben a klímaszorongás vagy éppen a klímadepresszió a lehető legegészségesebb reakció, míg a tények tudomásul nem vétele, a tagadás patologikus válasz a reális fenyegetésre. A gyász annak a fájdalmára épül, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozott, a klímagyász pedig nagyon hasonló ehhez. Hat szakaszát különítik el: tagadás, féltudatosság, felébredés, sokk, kétségbeesés és végül a felelősségvállalás. Ezek azonban nem mindenkire egyformán érvényes szakaszok, mivel minden gyászfolyamat egyedi.
- véli Molnos Zselyke pszichológus, az Ökopszichológiai Intézet vezetője.Az emberi felsőbbrendűség csapdája
Az ökopszichológia számos pszichológiai fogalmat használ az ember működésének leírására. Ralph Metzner ökopszichológus szerint az ember az értelem és érték egyedüli hordozója, és mindaz, ami rajtunk kívül van, másodlagos, ez nevezte el az emberi felsőbbrendűség komplexusának. Ezzel igazoljuk számtalan olyan cselekedetünket, amelynek során más élőlényeket zsákmányolunk ki (pl. állatkísérletek, nagyüzemi állattartás stb.)
-– mutat rá Zselyke a válság lelki és emberi okaira. Joanna Boehnert környezeti kommunikációs szakember szerint kultúránkat egy nem megfelelő ismeretelmélet jellemzi, amely megakadályoz bennünket a világ valósághű észlelésében, illetve abban, hogy önmagunkat a természeti rendszerek részeként lássuk. Viszont ha képesek vagyunk ismét felismerni a világ összetettségét, hogy minden mindennel összefügg, akkor az segít megváltoztatni a gondolkodásunkat is – és elérhetjük a fenntartható életmódot. Az alkalmazott ökopszichológia, vagy más néven ökoterápia is segít ebben a visszatalálásban.
A cselekvés általi terápiák, pl. az állat- és kertterápiák, kézműves foglalkozások is ide kapcsolódnak. Az Ökopszichológiai Intézet részvételi sétákat is szervez, amelyeken észrevehetjük, hogy ezernyi szálon kötődünk a természethez. Ökopszichológiai természetű tanácsadást is tartunk a klímaszorongással, klímadepresszióval kapcsolatban, amelyről épp most írom a szakdolgozatomat. Workshopokat, felvilágosító tevékenységet végzünk, illetve létezik Ökopszichológiai Közösségi Színházunk is.
-Magunkat siratjuk?
A szakember szerint nem is a fenyegető információk miatti szorongás megléte, illetve annak jogossága a kérdés, hanem az, hogy ebből a negatív érzelemből hogyan lesz cselekvés. „Az a tapasztalat, hogy aki elkezd cselekedni, aki kilép a tehetetlenségből, az erőre kap, társakra talál, és az események passzív szemlélőjéből vagy elszenvedőjéből azok aktív alakítójává válik, persze többedmagával. A klímaválság sokkal nagyobb falat annál, mintsem hogy egyedül meg tudnánk vele birkózni. A belerokkanás helyett ajánlott az összefogás olyanokkal, akik hasonlóképpen tudatában vannak a válságállapotnak – és a saját változtatási képességüknek, erejüknek!” Zselyke fontosnak tartja még elkülöníteni egymástól azt, amikor a saját (emberi) jövőnkért aggódunk, attól, amikor az életközösségek, fajok pusztulása, az értékvesztés miatt érzünk mérhetetlen fájdalmat. „Ez utóbbit nevezzük ökológiai fájdalomnak, amelynek mélyén az ökológiai énállapot áll, azaz annak a megnyilvánulása, hogy egy nagyobb (természeti) rendszer részei vagyunk, és ha ez a rendszer pusztul, az minket is érint és nekünk is fáj.”
Nem a világ vége– csak a miénk
Sok a félreértés az éghajlatváltozással kapcsolatban. A földön az elmúlt több milliárd évben számos éghajlatváltozás lezajlott már, természetes hatások következtében, és ezeket is átvészelte a föld. A kérdés tehát nem a föld, hanem az emberiség fennmaradása. A fajok az évszázadok, -ezredek, -milliók alatt vagy kihaltak, vagy alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Nekünk viszont nincs ennyi időnk. A jelenlegi éghajlatváltozás miatt is kihalt már számos faj, ami visszafordíthatatlan következmény. Összefoglalóan azt mondanám, hogy csökken az élhető területek aránya a földön. A melegedés és a sarki jégsapkák olvadásának hatására emelkedik a tengerszint. Ennek következtében veszélybe kerülnek azok a part menti területek, melyek tengerszint alatt vagy annak közelében helyezkednek el (például Hollandia, Indonézia). Szintén hatalmas probléma az ivóvíz kérdése. Az aszályok miatt már vannak és lesznek is olyan országok, ahol jelentősen lecsökken vagy akár teljesen megszűnik az ivóvízforrás, így ezek a területek élhetetlenné válnak. Ez jelentős globális társadalmi problémákhoz vezet.
- magyarázza Dian Csenge meteorológus és PhD hallgató.Az olvadó jéghegy csúcsa
És hogy hogyan is befolyásolta az ember a klíma alakulását? Az egyik elsődleges probléma, hogy az energiaszükségletünk jó része még mindig fosszilis, azaz kőolajalapú, melynek előállítása szén-dioxiddal jár, ami pedig az üvegházhatásért felelős. Tudósok megállapították, hogy globálisan ez 1,5 Celsius-fokos emelkedést jelent a 100 évvel korábbi állapotokhoz képest. Bár ez nem tűnik soknak, de fontos tisztában lenni azzal, hogy ez csak egy átlag, és az IPCC szerint számottevő és ugyanakkor régiónként eltérő különbségeket fog eredményezni az éghajlati szélsőségek tekintetében. Bár a Kárpát-medencéből nézve távolinak tűnhetnek az északi-sarki olvadó jégtáblák és az indiai vízhiány, azért néhány dolgot a saját bőrünkön is érezhetünk. Ilyen például a kánikulai napok számának növekedése nyáron, vagy a napsütötte karácsony. Megszaporodtak az özönvízszerű esőzések is: ilyenkor tetemes mennyiségű csapadék hullik olyan rövid idő alatt, hogy a termőföld nem tudja magába szívni. Emiatt a termések minősége és mennyisége is csökken, ami dráguláshoz vezet – amit pedig már nemcsak a bőrünkön, hanem a pénztárcánkon is megérzünk. Az építő-, csomagoló- és ruhaipar is a legszennyezőbb ágazatok között szerepelnek, nemcsak a gyártáshoz felhasznált energia- és vízmennyiség miatt, hanem a keletkező hulladék mértéke miatt is, amellyel az országok már nem tudnak mit kezdeni, képtelen ekkora mennyiségben újrahasznosítani.
Tartós tejet már ne vegyünk?
Az IPCC kimutatással nagyjából egy időben jelent meg ausztrál tudósok jelentése, amely szerint – hacsak drasztikusan nem változtatunk az életmódunkon – 2050-re kihalhat az emberiség. Csenge szerint bár a klímaváltozás valós veszélyeket rejt, óvatosan kell bánni a szenzációhajhász, pesszimista tanulmányokkal, melyek ennyire erős kijelentéseket tesznek.
Éghajlatkutatóként azokat az állításokat tartom hitelesnek, amelyek az IPCC jelentésben vannak leírva, mert az említett tanulmány több ezer éghajlatkutató kutatási eredményeinek elemzéséből és értékeléséből jött létre. Ezekben a jelentésekben nemcsak a változásokat írják le, hanem azok bizonytalanságát is, ami a modellek bizonytalanságától és a mérések megbízhatóságától függ. Azonban tudjuk, hogy sajnos egyes folyamatok, például a jégolvadás, gyorsabban zajlik, mint korábban megbecsülték. Ezért nagyon fontos belátni, hogy már senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elfoglalt életmódjára hivatkozva vagy szimpla nemtörődömségből megpróbálja kizárni az életéből az éghajlatváltozás elleni cselekvést, mert az éghajlatváltozásról már nem jövő időben beszélünk.
-Csenge klímakutatóként úgy tartja, az éghajlatváltozás megfordíthatósága nehéz kérdés.
A szakértők szerint már túl vagyunk azon a ponton, hogy vissza tudjuk fordítani a változásokat, a legfontosabb cél a változások mérséklése és a változásokhoz való alkalmazkodás. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől kezdve nincs semmi dolgunk, mondván �már úgyis késő�, mert nem mindegy milyen szintű következményei lesznek az éghajlatváltozásnak.
-Mit tehetünk?
Az utca emberének gyakran az a véleménye, hogy felesleges az erőfeszítés, mert egyéni szinten nem tudunk semmit sem elérni. A klímakutató azonban ezzel nem ért egyet: bár a nagy cégek tudnak igazán hatást gyakorolni, mi is tehetünk a változásért, sőt tennünk is kell. Ehhez azonban elengedhetetlen a globálisabb gondolkodás, vagyis az, hogy belegondoljunk, hogy a hétköznapi szokásaink milyen következményekkel járnak.
Már nem csak arról van szó, hogy zárjuk el a csapot, kapcsoljuk le a villanyt és gyűjtsük szelektíven a hulladékot. A változáshoz elengedhetetlen, hogy kevesebb energiát használjunk. Érdemes belegondolni, mennyi energiát, vizet pazarolunk el azzal, ha folyton új ruhát veszünk vagy feleslegesen autózunk. Nincs szükség hatalmas megszorításokra, csak tudatosságra. Minél többen kezdjük el a környezettudatos életmódot, annál nagyobb hatást tudunk elérni. Ha nem vásárolunk műanyag palackos italokat, nem kérünk nejlonzacskót a boltban, saját dobozba kérjük a menzán az ételt elvitelkor, akkor szép lassan ezeket le sem kell gyártani, hiszen nem lesz rá kereslet.
-Persze jó kérdés, hogy hogyan tudunk cselekedni, ha a sorozatos negatív hírektől szinte folyton rosszul érezzük magunkat. Az ökopszichológus Zselyke szerint ilyenkor semmiképpen sem ajánlatos homokba dugni a fejünket, hanem végig kell vinni a gyászfolyamatot, mert ez elengedhetetlen az aktív cselekvéshez.
A klímagyász folyamatában segíthet az ökopszichológiai szemléletű pszichológiai tanácsadás vagy az olyan közösségi élménymegosztási formák, mint pl. az Ökopszichológiai Színházi alkalmak. Amíg tagadással vagy épp bénultsággal, tehetetlenséggel reagálunk a klímaválság híreire, képtelenek vagyunk változtatni azon, amin a leginkább szükséges: az életmódunkon.
-Ne másoktól várjuk a megoldást – a jövőnk a mi kezünkben van.
Még több tudatos téma itt: www.joy.hu/tudatos
Ez a cikk teljes formában megjelent a JOY magazin 2019-es szeptemberi, tudatos lapszámában.
JOY 2019. szeptember