„Reggel úgy kelek fel, hogy biztos csak álmodtam” – egy Milánóban élő magyar futó mindennapjai

Itthon tudjuk, hogy még lehet egyedül sportolni a szabadban, sőt, az országos tiszti főorvos asszony kifejezetten ajánlotta is – de mi a helyzet a világ többi részén?

Új sorozatunkban külföldön élő magyarokat kérdezünk az aktuális koronavírus-helyzetről, és hogy ők miként élik meg futóként.

Szerafin Anna a kínai koronavírus észak-olaszországi gócpontjában, Milanóban él 7 éve, a Fendi divatcégnél dolgozik irodai asszisztensként.

Hogy áll most a koronavírus-helyzet nálatok?

Európán belül itt, Olaszországban ütötte fel fejét elsőként a koronavírus, és mostanáig is itt a legsúlyosabb a helyzet. Több mint 50 ezer megbetegedésnél járunk, aminek a gócpontja Lombardia tartomány. Naponta hozzávetőleg 1500 új esetet regisztrálnak. Remélem, hogy mire ez a cikk megjelenik, a számok már csökkenni fognak, hiszen itt, Lombardiában 15. napja van teljes kijárási tilalom.

Én utoljára március 9-én mentem be dolgozni az irodába. Sajnos a munkaköröm nem végezhető otthonról, mert leginkább külföldiekkel tartom a kapcsolatot, akiknek a beutazást a vírus megjelenésének kezdetétől korlátozták. Szóval én most itthon vagyok, amolyan fizetés nélküli szabadságon május végéig.

Hogyan telnek a napjaid? Sportolni vagy sétálni ki tudtok menni?

Már 15 napja vagyunk a 4 fal közé bezárva, az első pár napban még kijártunk sétálni vagy egy fél órás kocogásra, szigorúan külön-külön a párommal és távolságot tartva mindenkitől maszkban és kesztyűben. Ezek voltak az alapszabályok, de ahogy napról napra romlott a helyzet, nőtt a megbetegedések száma, úgy szigorított a kormány is a kijárással kapcsolatosan. Jelen pillanatban teljes kijárási tilalom van, csak az alap élelmiszerboltok és a gyógyszertárak vannak nyitva, sem séta, sem futás, sem bicikli nem megengedett. Csakis a legszükségesebbekért lehet kimenni, a lakhelyhez legközelebbi boltba. Sok a rendőr az utcákon, valóban ellenőriznek és magas pénzbüntetés jár annak, aki megszegi a szabályokat.

Lelkileg hogy éled meg ezt az időszakot?

Még mindig minden reggel úgy kelek fel, hogy csak álmodom, mert szürreális ez az egész. Vannak jobb és rosszabb napjaink. Pici a lakásunk, 30nm. A párom vállalkozóként tud itthonról dolgozni és ez segít mindkettőnknek egy napi rutint fenntartani. Számomra ez nagyon fontos, ugyanúgy kelek, mint ahogyan dolgozni jártam, és minden napra listát írok az aznapi teendőkről. Ha nincs, akkor pedig kitalálok valamit magamnak.

Sport nélkül hogy bírod?

Nehezen. A napi rutinomban eddig jelen volt a mozgás. Biciklivel járok dolgozni, sétálok ahova csak tudok, és persze rendszeresen edzem. Tavaly is lefutottam a milánói maratont váltóban és idén is ez volt a terv, 3-4 másik városi verseny mellett. Szóval jól megtervezett edzésprogramot állítottam fel, hogy felkészüljek a szezonra. A heti 70-80 kilométer egyik napról a másikra 0-ra csökkent. Sokkoló volt ez az új helyzet számomra, hiszen én futó vagyok, FUTNI szeretek, FUTNI akarok. Amikor bekötöm a futócipőmet és elindulok, azt az érzést nem váltja ki egy kis torna. Nem vagyok valami nagy otthoni edzős, bevallom. Van egy jógamatracom, egy ugrókötelem és ennyi. De most ebből kell kihozni a legtöbbet. Szerencsére az internet ma már tele van otthon elvégezhető edzős videókkal, illetve egy bezárt ember kreativitásnak semmi nem szab határt. Gondoltad volna, hogy 1 órás itthoni táncolással ugyanannyi kalóriát égetünk, mint kb 6 kilométer futással? Amúgy minden napra beiktatok valamilyen mozgást. Leginkább jóga, pilates vagy core erősítő gyakorlatokat váltogatok. Ezeknek akkor is hasznát veszem majd, amikor „kiszabadulok”. Van, hogy a párommal circuit edzést csinálunk, de van olyan is, hogy csak kergetőzünk. Sokat nyújtok, még az is lehet, hogy a karantén végére spárgázni fogok. De van, hogy csak le-föl sétálok a lakásban valami podcastot hallgatva.

Sajnos az idei versenyek nagy része biztosan nem fog megrendezésre kerülni, de most valóban vigyáznunk kell egymásra és otthon maradni, hogy mihamarabb újra közösen futhassunk.

Fegyelmezettség és alázatosság. Eddig is nagyon fontosnak tartottam a mindennapjaimban, pláne most. Bevallom, néha eltörik a mécses a kialakult helyzet miatt. Nem csak az elhagyott kilométerek miatt, hanem mert hiányzik a családom, hiányoznak a barátok. De mindennap emlékeztetem magam, hogy mennyire hálás vagyok, mert egészségesek vagyunk, és hamarosan futhatok majd újra és minden vissza fog térni a régi kerékvágásba.

Mit gondolsz, tényleg ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagy változtatunk bizonyos dolgokon? Szerinted miben fog változni a te életed és a világ, ha egyszer vége lesz a vírusnak?

Azért van 1-2 pozitívum is, amit magammal fogok vinni ebből az időszakból. Új hobbiként, amolyan igazi olasz „mamma”-ként rengeteg időt töltök a konyhában. Megtanultam kenyeret és pizzát sütni, házilag gyúrom a tésztát és még lekvárt is főztem. Ezeket a szokásokat jó lenne megtartani a jövőben is.

És hogy mi lesz, ha a vírus véget ér? Őszintén nem tudom, nem hiszem, hogy vissza fogunk térni a megszokott mindennapokba. Én azt tapasztalom, hogy rég elfeledett szokások és gesztusok térnek vissza. Az emberek újra örülnek apró dolgoknak, nagyobb az összetartás, az egymásra és a környezetünkre való figyelés. Remélem, ezt visszük tovább magunkkal a korona járvány utáni időszámításra is!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!