Karácsonyi logisztika: szenteste a pasiddal vagy nélküle? Szerkesztőségünk tagjai elárulták, mi vált be náluk!

„Mi épp karácsony és szilveszter között ismerkedünk meg a férjemmel, így az az év kimaradt, a következő évben pedig már jegyesek voltunk, így nem volt kérdés, együtt megyünk mindenhova. Tudom, hogy mindenhol más a szokás, nekem több barátnőm is külön karácsonyozik a párjától vagy a vőlegényétől, mert a családjukkal akarnak lenni, de bevallom, nekem ez furcsa. Soha eszembe nem jutott külön lenni a kedvesemtől, pedig az ő családja sem Budapesten van, de inkább vállaltuk, hogy a szenteste ingázással teljen, mintsem külön legyünk. Nélküle nem lett volna ünnep az ünnep – és szerencsére mindketten így éreztük.”

„Ahol sok testvér van, és szerencsére sok nagyszülő, sőt dédi, ott ezt nagyon nehéz megoldani, hát még ha elvált szülők is vannak. Mi a kapcsolatunk első évében egyszerűen leléptünk külföldre, így nem sértettünk meg senkit, hogy a másik anyóshoz megyünk szenteste. Jó megoldásnak tűnt, de az összes megsértődött… Azóta mint a karaván, megyünk egyik szülőtől a másikig, senkit sem hagyhatunk ki. Mindenhol remek a hangulat, mégis hullák vagyunk a végére. Minden évben elhatározzuk, hogy idén újra lelépünk, de persze gyávák vagyunk megtenni.”

„Nálunk a menetrend ugyanaz már 8 éve, amióta együtt vagyunk. 24-én reggel hazamegyek és a vőlegényem is a saját családjával van, este viszont lejön hozzánk és a tesóm barátja is átjön. 25-én megyünk az egyik mamámhoz, 26-án pedig a másikhoz, aztán Norbi mamájához Szegedre. Általában ezeken a helyeken összegyűlik a család egy-egy része, így mindenkivel találkozunk. Aztán a fennmaradó napokon kipihenjük a sok utazás fáradalmait.”

„A legszívesebben arra a karácsonyra emlékszem vissza, amikor elkezdtem randizni a huszonéves szerelmemmel, és egyértelmű volt, hogy nem tudjuk együtt tölteni a karácsonyt, mert mindkettőnknek számtalan meghívásnak kellett eleget tennie. Ezért 24-én délelőtt találkoztunk, és kettesben megünnepeltük a karácsonyt gyertyagyújtással, meg mindennel. Sajnos vagy szerencsére, később sem sikerült változtatnunk a családi menetrenden, így ezt a hagyományt még jó néhány éven át megtartottuk.”

"A szerelmem és én sajnos pont az ország két jó távoli pontjáról származunk, ő nagykanizsai, én pedig gyöngyösi, így az általunk csak "karácsonyi turné"-ként hívott két ünnep közötti időszak igazi logisztikai kihívás minden évben, mivel mindkét családot illik meglátogatni, szóval elosztjuk a rendelkezésre álló napokat igazságosan fele-fele arányban. Öt éve vagyunk együtt, és már jegyben is járunk, viszont még mindig az az alapvető felállás, hogy mindenki a saját családjával karácsonyozik szenteste, 25-én a saját rokonok körbelátogatása, majd 26-án jön hozzánk a vőlegényem, és ő is az egész családot körbejárja nálunk. Aztán két nap múlva felszedelőzködünk, és utazunk le Nagykanizsára az ő családját meglátogatni. Lassan férj és feleség leszünk, de furcsamód még mindig azt tartom a "normálisnak", hogy anyukámmal és a nővéremmel töltöm a szentestét hármasban - nálunk ez egy különösen meghitt és szertartásos ünneplés, amiről azt hiszem még sokáig nem tudnék és szeretnék lemondani, és arra sem vágyom, hogy ebbe a szerelmem bevonjam ebbe. Szerencsére ő sem vágyik még arra, hogy kettesben karácsonyozzunk vagy csatlakozzon az én családomhoz, aminek az ő szülei is borzasztóan örülnek. Talán akkor fog ez megváltozni, mikor majd gyerekünk lesz, de egyelőre még inkább én érzem magam gyereknek karácsony idején, akinek a családjával a helye - ha pedig már az új kis családommal fogok szentestézni, nagyon remélem, hogy ezt a mi gyöngyösi családi házunkban tehetjük majd meg, és az ő családja nem fog neheztelni ezért."