Hogyan kavarodtam össze egy harminc évvel idősebb férfival?
Márta összejött egy tanárjával az egyetemen. Megérte? Elmeséli. Az Éva magazin írása.
Farkas más hallgatóknak is bejött, de ő pont engem szúrt ki. Elég jól néztem ki akkoriban, bizonyára könnyen észrevett a bakancsos, farmeros, sminktelen tömegben. Egy idő után kifejezetten hozzám beszélt az előadásokon, tekintete a bőrömet perzselte. Néha közel jött, és megérintette a vállamat. A folyosón megállított, kérdezett valamit, lezseren a falnak dőlve beszélgetést kezdeményezett az egyetemi életről, a menzáról, az órái színvonaláról. Tamás, a barátom nem szerette ezeket a jeleneteket. Mit akar tőled ez a csöcsörésző vénember, kérdezte. Ugyan, mit vagy féltékeny, csak dumálunk, válaszoltam ingerülten, de persze tudtam, hogy hazudok neki.
Amikor kiderült, hogy a családi otthon örökre feldúlva, és engem már csak egy csonka vár, ha hazamegyek, nem Tamást hívtam, hanem Farkast. Potyogtak a könnyeim, fájt a szívem, bármit megtettem volna, hogy gyors helyreállítását érjem el a világrendnek. Farkas körülbelül két hete adta meg a számát: az egyik zéhám sarkába írta fel, „csak ha magyarázatot szeretne kérni a dolgozatához”, fűzte hozzá szóban.
Sic itur ad astra. Este találkoztunk egy eldugott, távoli kávézóban. Iszonyú megértő és kedves volt. Végighallgatta a történeteimet apámról, aki sosem bírta a farkát a nadrágjában tartani (persze nem így fogalmaztam), az anyámról, aki elfelejtette, mi az, hogy élet, és a húgomról, aki nemrég jött le a heroinról, és mindenki drukkol, hogy átmenjen az érettségin. Ő is mesélt nekem, én meg elájultam a megtiszteltetéstől: a csúcsoktató a bizalmába fogad! Fél éve külön élt a feleségétől és a kisfiától, és esténként egyedül kucorgott a legénylakásában. Romantikus látomásomban rögtön felrémlett egy fűtetlen padlásszoba, ahol ez a lírikus külsővel bíró ember dideregve ül, rágcsálja a tollszárat, és csodálatos költeményeket meg novellákat kanyarít kopott vázlatfüzetébe.
Még aznap megtudtam, hogy a vízióban fellebegő padlásszoba valójában egy nyolcvan négyzetméteres lakás a városközpontban, ahol eltervezetten keverednek az antik bútorok az Ikeás eleganciával. Farkas és én fehérbort ittunk, utána ágyba bújtunk, s bár a zsigereimben éreztem, hogy ez a pasas nem az én korosztályom, és nem is nekem való, a büszkeség és a kiválasztottságtudat elmosta a kétségeket.
Két évig voltunk együtt. Felemás két év volt: sokat tanultam benne magamról, az életről, a hierarchiában feljebb álló férfiakról. Nemcsak korban járt jóval előttem, de a tanárom is volt, ennek megfelelően a viszonyunkat titkolni illett az egyetemen. Nem jártam az óráira, ha csak tehettem, másnál vizsgáztam. A folyosón nagy ívben kerültük el egymást, olyan helyekre, ahol a diákság, vagy Farkas kollégái megfordulhattak, nem jártunk.