Egyszer szakítottunk, most csak szeretjük egymást – kamaszszerelem

Tudtam, hogy eljön az idő, amikor szerelmes lesz a lányom, de igazából örültem neki, hogy 14 éves koráig nem érdekelték komolyan a fiúk. Gondoltam ráér, hogy fájjon a kis szíve, és persze rettegtem, hogy mi lesz akkor, ha beleszeret valakibe, hogyan reagálok majd, és vajon mit is jelent mostanság a járás. Hát, most megtudtam, mert benne vagyunk nyakig!

Már szeptemberben kiszúrtam az árulkodó jeleket, de gondoltam diszkrét leszek, nem kérdezősködöm. Magamban tartottam a megjegyzéseimet, hogy miért készülődik ilyen műgonddal minden reggel a lányom, miért kell illatosnak lenni, miért tart délutánonként sokkal tovább hazaérni, mint eddig, és ki az a fiú, aki a kapunkig kíséri. Szóval, természetemtől idegen módon nem kíváncsiskodtam, de kihagytam a dologból a szemfüles fiamat, aki nemcsak, hogy résen volt, de utána is nézett annak, hogy mi csinál a kishúga. Így derült fény Dávidra, aki évfolyamtárs, és már hónapok óta csapja a szelet a lányomnak.

DÁvid bemutatkozott nekem és virágot is hozott

Miközben Dávd léte nyílt titok lett otthon, az osztályfőnök is kiszúrta a románcot és finoman tudtomra adta, hogy bizony ez itt nagybetűs szerelem. Sőt, képeket is mutatott a fiúról, aki egyébként baromi helyes, és rettegő kérdésemre, vajon az iskolában csókolóznak-e a folyosón vagy ilyesmi, azonnal jött a megnyugtató válasz, hogy semmi ilyesmit nem látott a szemfüles tanerő. Szóval Dávid. Fontolgattam, mit is tegyek, majd rövid hezitálás után szóba hoztam a dolgot. Szerencsére nem azt kaptam, amit vártam, nem mondta azt a gyerekem, hogy nekem semmi közöm ehhez, nem lettem letolva, sőt, úgy láttam, szívesen mesél Dávidról. Így aztán heteken keresztül minden nap igyekeztem újabb és újabb infókat megtudni a fiúról, ki ő, hol lakik, kik a szülei, hogy tanul, kik a barátai stb.

Mikor Panni egy-egy kérdésemre nem tudta a választ, akkor másnapra utánajárt, egyáltalán nem érezte nyomulásnak az érdeklődésemet, mondjuk néha megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy magándetektív... Aztán baromira megnyugodtam, és beláttam szép csöndben, hogy végül is ideje van a szerelemnek. Néhány hónap telt el így, aztán néha már online játszottunk Honfoglalót hármasban és miután rendszeresen legyőztem a fiatalembert, akkor azt javasoltam, hogy jöjjön el hozzánk bemutatkozni, hogy szemtől szembe is megismerkedhessünk.

Szegény fiú rettegett, de becsülettel megjelent az adott napon, és bár minden porcikája remegett, átnyújtott nekem a bemutatkozáskor három szál rózsaszín rózsát. Levett a lábamról ezzel, ugye, mondanom sem kell? A lányom hatalmas vigyora mellett kedvesen elbeszélgettem vele, megetettem a kisdedeket, és megkönnyebbültem. Legalább tudtam ki kísérgeti haza a gyerekemet…

A szerelem jelenleg is tart, de kicsit másképp

Néhány hónap múlva Dávid eltűnt, Panni pedig azt mondta, hogy közös megegyezéssel szakítottak. Csendben tudomásul vettem a dolgot, a gyerekem nem volt letörve, nem szomorkodott, eltelt a nyár. Aztán ősszel ismét feltűnt Dávid, aki nagyon megbánta a szakítást és szerette volna újrakezdeni, a lányom viszont nem tudta, hogy mitévő legyen. Mint mondta, szereti a fiút, de nem akar újra járni vele, ezért aztán megállapodtak abban, hogy nem járnak hivatalosan, viszont úgy viselkednek, mintha együtt lennének. Na, ezt én baromira nem értem, viszont ez a felállás hónapok óta. Közben azt is megtudtam, hogy csókolóznak, és kézen fogva járkálnak. Ez kicsit szíven ütött, de nem lázadtam, beláttam, hogy ez hozzátartozik a szerelemhez. És rádöbbentem, hogy a kicsi lányom nem is olyan kicsi többé… Néha elmennek moziba, néha sétálnak egyet hétvégente, de alapvetően a szerelmük nem zavar sok vizet otthon, mert a gyerekemnek eddig is az összes haverja fiú volt, mindig velük ment mindenhová, szóval elkönyveltem Dávidot eggyel több barátnak. Egy kicsit közelebbi barátnak. Lehet, hogy naiv vagyok, de úgy látom, hogy egyelőre ez nem jelent náluk sokkal többet.

Szexről szó sem lehet

Dávid anyukája is kiszúrta a románcot, ő viszont kicsit másképp reagált mint én. Ő ugyanis óvszert vett a fiának, és folyamatosan arra buzdítja a gyerekét, hogy használja. Abban bízom, hogy amíg ezek a sztorik hozzám is eljutnak a lányomtól, addig nincs gond. Mondjuk Dávid anyukáját én totál hülyének titulálom magamban, hiszen a fia 15 éves, a lányom pedig 14 múlt. Azaz az én olvasatomban a szex szóba sem kerülhet, kicsik még hozzá. Sokszor szoktunk ilyesmiről beszélni a gyerekkel, és úgy tűnik, egyetért velem. Vagy én vagyok tök hülye és átver, de ezt a gondolatot igyekszem nagyon távol hessegetni magamtól… Főleg, mióta az egyik barátnője sztoriját is elmesélte.

Náluk az anyuka gyakorlatilag férjként tekint a lánya barátjára

Idióta – ezt a kifejezést igyekszem magamban tartani, mióta csak meghallgattam a sztorit. Röviden csak annyit, hogy a kislány és a barátja is 14 éves, hat hónapja „járnak”, kb. három naponta szakítanak, ilyenkor a fiú azonnal másik lánynak csapja a szelet, másokkal csókolózik, majd kibékülnek, és néhány napig dúl a szerelem. A kiscsaj szülei kulcsot adtak a fiúnak a házukhoz, rendszeresen ott alszik, sőt, már inkább ott lakik a kissrác, havonta wellness hétvégére viszik magukkal a fiút, és egyáltalán, úgy viselkednek, mintha a gyerekek házasok lennének. Sosem tagadtam, hogy konzervatív vagyok, de ez akkora baromság, hogy nem térek magamhoz. Ezt még a lányom sem vitatja, és nagyon nagyokat kacag a dolgon…

Ti hány évesen voltatok először szerelmesek? És mit jelentett nálatok a járás?

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!