Beszarás jó sztorik: Amikor az élet egy elég szar poénnal viccel meg

Az irigység csak szart hoz a fejedre

Örökre megtanultam, hogy a desszerten bizony osztozni kell. Néhány barátnőmmel beültünk egy vacsira, és természetesen, mikor desszertre került a sort, mindenki épp akkor diétázott, és nem kért, de az enyémbe persze bele akartak enni. Így hát olyan gyorsan magamba tömtem a forró csokiszuflémat, hogy senkinek se jusson eszébe belekanalazni, hogy már akkor tudtam, hogy ebből baj lesz. Hazafelé pedig egy bizonyos ponton azt éreztem, úgy megcsavart ez a desszert, hogy ezt már nem tudom hazavinni. Mikor dugóban álltam, és nem volt más lehetőség menekülésre, a kocsiban található plasztik gym baget magam alá tettem, és arra történt meg az a bizonyos baj. Ezután hazáig így vezettem.

Emília, 24

Szégyen a futás közben

Az eset nem sokkal a lánykérésem után egy hideg novemberi napon történt. A vőlegényem elkísért futni. Egy több kilométeres szakaszon, egy nagy mezős rész közepén nagyon rámjött a szükség, persze zsebkendő nem volt nálam. Kértem a vőlegényemet, hogy adjon egy zsepit, de nála sem volt, ezért próbáltam visszatartani, de nem bírtam. Bementem egy bokor mögé, természetesen egy darab levél sem volt rajta a téli pusztaságban. Elvégeztem a dolgomat, és gondolkoztam, vajon mit használhatnék vécépapír helyett. Végignéztem magamon, gondoltam, a sálam jó lesz, de akkor esett le, hogy az pont anyukámé, azzal azért nem kéne. Nos, végül az egyik kedvenc térdzoknimnak a fél párja lett a nyerő, amivel el tudtam végezni a feladatot, és futottunk tovább. Mindezek ellenére a vőlegényem azóta feleségül vett.

Edit, 29

Egy igazán szar vizsga

Egy ismerősömmel esett meg egy igazán kellemetlen, de annál mélyebb nyomokat hagyó történet. Egy srác az egyetemen, nevezzük Teodornak, a szemeszter utolsó Angol Irodalom és Kultúra órájára igyekezett, erősen másnapos állapotban. Nagyon késésben volt, és mivel abban a félévben már az összes hiányzását ellőtte, ha szeretett volna lediplomázni időben, nem hagyhatta ki ezt az órát (ráadásul még ZH-t is írtak...). Már az utolsó lépcsőfokon volt a bejáratnál, amikor a másnapos gyomra nem értett egyet az előtte elfogyasztott vajas kenyérrel és kefirrel. Elmondása alapján először forróságot érzett, aztán hirtelen nagyon hideg lett odalent. Irány a WC, de a baj már megtörtént, és mégsem mehet oda a tanárhoz, hogy bocsi, baleset történt, nem tudok részt venni az órán – megszégyenülve, fülét-farkát behúzva kullogott haza a kollégiumba. Buszra, érhető okokból nem mert szállni, de szerencsére volt nála egy laptoptáska, amivel tudta leplezni az áldatlan állapotokat. A meg nem írt ZH-t nem pótolhatta, a tanár pedig a hiányzás miatt kicsapta az óráról. Nem merte neki elmondani mi történt, mert úgy gondolta, úgysem hinné el neki. Szóval ez a sztori csak a baráti társaságban él. Ki tudja, hol tartana most az életben Teodor, ha azon a bizonyos napon egy felessel kevesebbet fogyaszt el a buliban, és skippeli a kefirt a reggelijéből egyetem előtt... Már sosem tudjuk meg.

Ákos, 33

A kapucni csak az eső ellen véd

Vannak azok a bizonyos egyberészes szettek, amiket mindenki legalább egyszer kipróbál a fesztiválokon, aztán rájön, hogy egyáltalán nem jó ötlet, és nem csak azért, mert meleg. Egyszer nagyon rámjött a Szigeten néhány vodka-szóda után az inger, de annyira, hogy képtelenség volt visszatartani, és sehol nem lehetett a közelben sem még egy toi-toit sem találni, úgyhogy berohantam egy bozótosba könnyíteni magamon. Innentől már szerintem mindenkinek leesett a sztori lényege: az egyberészesnek a kapucni részébe sikerült PONT belecéloznom. Megpróbáltam kimosni, nem sikerült, úgyhogy a következő utam futólépésben a taxidroszthoz vezetett, majd haza, hogy elégessem azt az egyberészest.

Amanda, 28

A majdnem Youtube sztár

Egyszer tisztítókúrát csináltam, amihez úgynevezett „fosatós teát” kell fogyasztani esténként, hogy reggelre meghozza a hatást. Viszont azzal nem voltam tisztában, hogy néhány nap után a tünetek fokozódnak… Egyik reggel szokásos módon bambultam a metrón, amikor elkezdett görcsölni a hasam. Néhány pillanatig csillagokat láttam, de aztán enyhült a fájó szorítás. Mikor már kezdtem elfelejteni a dolgot, újrakezdődtek az ismerős nyilallások, és egyre gyakoribbá váltak. Akkor már tudtam, hogy itt gatya nem marad szárazon – viszont a metrón robogva nem volt sdok lehetőségem könnyíteni magamon. Valahogy kibírtam a megállómig, ahonnan busszal kellett továbbfolytatnom az odüsszeámat. Optimistán szálltam fel a járműre, de örömöm hamar kétségbeséssé változott nagyjából félúton célom felé. Először még a kamerák gondolata segített, hogy visszatartsam magam, de rögtön utána már a táskámat méregettem, és már azon törtem a fejem, hogyan is tudom megoldani a logisztikát, de végül szerencsére nem lettem a anti-youTube-sztár, és eljutotttam a megállómig. Onnan már csak egy örökkévalóságnak tűnő tíz perces séta választott el egy kultúrált könnyítési formától, amit végül nem sikerült teljesítenem. Éreztem, hogy – bármennyire is szorítottam farpofáim– de elbuktam. Már láttam a megváltó angolvécét rejtő épületet, amikor nem volt mit tennem, egy fa tövében leguggoltam, és feladtam a harcot. Próbáltam azzal vigasztalni magam, hogy a viszonylag félreeső parkolóban legalább nem lát meg senki… és ekkor kanyarodott be a sarkon a kocsival a kollégám. Azóta valahogy mindig mosolyog, amikor összefutunk a folyosón.

Rebeka, 35

Elegáns tóba térdelés

Nem velem, hanem egyik haverommal történt az eset. A srác nagy bringás, ráadásul a mai napig megőrizte azt a koliból ismerős tulajdonságát, hogy előszeretettel elfogyasztja mások megmaradt ételét és/vagy italát, és nem aggódik az esetleges fertőzések miatt sem. Történt, hogy (nevezzük így) Peti körbetekerte a Balatont, és a parton talált egy félig teli (vagy félig üres, kinek mi) viszkisüveget, amit a szerencséjének megörülve azonnal el is fogyasztott. A boldogsága csupán néhány órán keresztül tartott, amikor olyan elemi erővel tört rá a fosás, hogy éppen maradt ideje lepattanni a cangáról és a vízbe szaladni, ahol elegánsan a tóba térdelve elengedte magát. Gatyában.

Detti, 37