Jogosítvány nélkül, avagy kalandunk a kubai rendőrökkel
Viki és Linda Kubába mentek, nem minden kockázat nélkül. Az Évamagazin.hu cikke.
Fiatalok vagyunk és meglehetősen vakmerőek. Így történhetett meg, hogy a barátnőm és én 32 évesen nekivágtunk egy kocsival Kubának: én voltam a jogosítvánnyal rendelkező, de tapasztalatlan sofőr, Linda pedig az, akinek ittas vezetés miatt nemrég ugrott az engedélye.
Mielőtt a barátnőm egy túl jól sikerült céges partit követően lebukott volna, már megvolt az útiterv, és kocsit is béreltünk interneten keresztül. Azt hittem, megfojtom, amikor bűnbánóan bejelentette, hogy a buli a rendőrségen végződött, és ő szabadon távozhatott ugyan, a jogosítványát azonban ott tartóztatták. Mi lesz most? Kizárt, hogy a szinte nullával egyenlő vezetői tudásommal egy vadidegen földrészen rodeózzak. Elrepülünk Havannába és ott dekkolunk két hétig a fővárosban? Vagy buszozgatunk az országban, amivel az időnk fele kárba vész?
Semmi gond, mondta Linda (mindig is találékonyabb volt nálam). Kibéreljük a kocsit a te nevedre. Kihozod a kölcsönzőből. Az első saroknál átveszem, és onnantól végig én ülök a volánnál. De mi lesz, ha elkap a rendőr, aggodalmaskodtam. Fejedelmien legyintett. Ugyan már. Tíz éve vezetek, azóta – leszámítva a balszerencsés céges kalandot, amikor a részegen üvöltöző hülye kollégám hívta fel magunkra a figyelmet - egyetlenegyszer állított meg a rendőr, akkor is csak azért, mert nem világított az egyik lámpám.
Oké, megnyugodtam. Tényleg, mennyi annak a valószínűsége, hogy belefutunk egy közúti ellenőrzésbe? Nem számoltam ki, de elfogadtam, hogy vajmi csekély. Nem iszunk, nem randalírozunk, betartunk minden szabályt. Rendben lesz.
A kölcsönzőnél ment is minden, mint a karikacsapás. Átvettük az autót, lassan, óvatosan kigördültem a parkolóból, vezettem úgy 100 métert, és szépen megálltam a járda mellett. Helyet cseréltünk Lindával, aki boldogan szorongatta a kormányt. Végre újra, morogta elégedetten.
Kanyarogtunk a havannai utcákon, kerestük a kijáratot a fővárosból. Egy bő órája autózgathattunk, amikor bekövetkezett az, aminek a gondolatát napokon keresztül elhessegettem, ha mégis megkörnyékezett. Két rendőr állt az út szélén, és félreérthetetlen mozdulattal leintettek minket.