Ingatlanosok elmesélik a legextrémebb dolgokat, amiket lakásokban láttak

Egy jól szituált úr hívott fel, hogy segítsek eladni a házát. Felmentem, körbevitt, gyönyörű festmények voltak mindenhol, olyan tisztaság volt, hogy enni lehetett volna a padlóról. Nos, kiderült hogy lehetett is, a bogaraknak... Az úr ugyanis megkínált kávéval és sütivel, majd a saját sütijéből néhány darabot ledobott a földre, mondta, hogy a hangyák majd elviszik. Nem értettem, mire gondol, de aztán, mikor megmutatta a fenti szintet is, és benyitott egy szobába, ami TELE volt rovarokkal (hangyákkal, csótányokkal, sáskákkal, poloskákkal), és elmondta, hogy ez az ő rovarneveldéje, akkor világos lett a történet. Bár elvállaltam a lakás eladását, azóta sem sikerült még vevőt találnom rá.

Egy kedves fiatal pár lakásába vittem érdeklődőket az első alkalommal. Voltam előtte korábban felmérni a terepet, az első körbenézéskor semmihez nem igazán értem hozzá. Nos, az érdeklődők megtették. Konkrétan az összes ablaknyitó, kilincs, korlát, vagy amihez csak hozzáértek, a kezükben maradt, (megjegyzem, minden színaranyra volt festve, és totál modernnek tűnt) sőt, egy kopogtatással rájöttek, hogy a parketta sem igazi a lakásban, csak festékkel lett lefestve, de alatta rohadt. A legdurvább, hogy az egyik szobai "válaszfal", ami által 3 szobásnak mondták a lakást, nem gipszkartonból, hanem papírdobozok összeragasztásával készült. Természetesen a vevő jelöltek elmenekültek, én még mentem egy kört a lakásban, de akkor vettem észre, hogy a wc sincs rögzítve a padlóhoz, gyakorlatilag csak letették egy lyukra. Felmondtam velük a szerződést.

Egy nagyobb családi házban a másodikról a harmadik szintre vezető lépcső közepére be volt vezetve a vécé. Ajtó meg minden nélkül. Mentünk fel a lépcsőre, és a fordulóban be lehetett ugrani egy pisire, majd tovább haladni. Olyan rezzenéstelen arccal kellett ezt a lakásnézőknek megmutogatnom minden alkalommal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Mikor az ügyfelemhez megérkeztem, és szólt a vevő jelölt, hogy késik, a nő felhívott magához, mondta, hogy kávézzunk egyet, amíg jön a vevő. Elkészítette, behozta a nappaliba, ahol volt az asztalon egy tál keksz. A kávéhoz gondoltam, elveszek egyet a kikészített tálból, mire a hölgy elkezdett szó szerint ordítani velem, hogy mit képzelek, az a férjének a keksze, ki engedte meg, hogy beleegyek, majd kizavart a lakásból.

Egy házaspárhoz mentem szerződni, hogy eladjam a lakásukat, és mikor épp megmutatták a szobákat, egy tök pucér pasi sétált át a nappalin, köszönt, udvariasan kezett is nyújtott, bemutatkozott, majd leült a kanapéra. A pár, mintha mi sem történt volna, folytatta a körbevezetést. A lakás ugyan elkelt hamar, de azóta sem tudom, ki a volt pasi.

Volt egy szoba, amibe soha nem tehettem be a lábamat lakásmutatáskor. Lehet, hogy olyan szoba volt, mint A szürke ötven árnyalatában, lehet, hogy egy sima fészer, sosem fogom megtudni, de valamiért a tulaj sosem mutatta meg. Végül ő maga adta el a lakást, én csak két érdeklődőt vittem, de nekik sem mutatta meg. Mikor faggattam róla, annyi volt a válasza, hogy az majd az új tulajdonos dolga lesz.

Egy egészen szépen felújított lakásban, amit nemrég kellett eladnom, a konyhában volt a vécé a fürdő helyett. A tulaj nem magyarázta meg, de mivel sokáig nem kelt el, és amúgy gyönyörű lakás volt, jó adottságokkal, úgy gondoltam, ez lehetett az oka. Javasoltam neki, hogy bontassa ki a konyhai vécét, és tegye át a helyére, a fürdőbe, vagy legyen külön helyiségben, ő bizonygatta, hogy ennek ott a helye, ez így van jól, és nekem így kell eladni. Hamarosan sikerült, és sajnos azt is tudom, hogy az új lakásában is a konyhába rakatta a vécékagylót.