Szingli rémálom, avagy milyen az, amikor páratlan meghívót kapsz egy esküvőre?

Esküvőre menni menő! Szépen kicsíped magad, mulatsz egy jót, és megismerkedsz néhány új emberrel. Mindez kétségtelenül jól hangzik, ám ahogy közeledsz a harminc felé – vagy már át is lépted a harmadik ikszet –, a meghívód pedig kapcsolati státuszodból adódóan ismét csak egy főre érkezik, a mosolyod máris nem olyan széles. És ezzel el is indult az esküvőpara-lavina!

via GIPHY

Az a pillanat, amikor a nagy napon az ifjú házasok boldogan köszöntik egymást egy hitvesi csókkal, te pedig ráeszmélsz, hogy a legtartósabb kapcsolatod a mobilszolgáltatódhoz köt, bizony nem túl kellemes felfedezés. Persze azért te is megadod a módját, felveszed a legtrendibb alkalmi ruhádat, ami bár az íratlan esküvői szabályoknak abszolút megfelel, biztosan lesz egy-két ember, aki így is megjegyzi, hogy túl rövid vagy túl dekoltált. Azért két puffogás között jobb, ha belátod: ha kétszer is átborotváltad magad tetőtől talpig, akkor tuti nem sokat takar az a ruha! Márpedig a párban érkező csajok többségének fejében te vagy az, aki egyedül érkezett és te vagy az, aki nem egyedül akar távozni – gyorsan oszlassuk is el a kételyeket, ez bizony nem minden esetben igaz! Tény, ami tény, egy kicsit izgatottabb lesz minden szingli lány, ha az ültetés jön szóba – hátha Harry herceg mellé szól a helye, vagy legalább egy jóképű doki mellé. Ám egy idő után már szimplán csak reménykedik benne, hogy ezúttal külön lesz terítve az egyedülállóknak, s nem a gyerekasztalnál kell eltöltenie az estét, mint a Jóbarátokban Rossnak. Ha kellően szerencsés vagy, akkor még egy idegen társaságban is kifogod a kedves párt, aki örömmel hallgatja becsiccsentett állapotban előadott sztorijaidat, amelyek természetesen többnyire a félresikerült randikról szólnak, vagy épp a munkádról. Utóbbiról ódákat tudsz zengeni, hiszen valamivel ellensúlyozni kell az életedet, ha már sem a gyermek-, sem az esküvőtémáról nem tudsz kellő motiváltsággal örvendezni. S ha minden téma kifogyott, jöhet a tánc! Jó tanács: véletlenül se táncoljatok az ifjú férj spicces öccsével, vagy épp apjával, hiszen a végén tutira ti jöttök ki rosszul a sztoriból. (És ami még ennél is kínosabb, amikor pár hét múlva az erről készült képeket látod vissza a Facebookon. Pedig a táncolni tudó férfiak nagyrésze meg akar majd pörgetni, mondván, „há' ne legyen má' szomorú az a kislány ott egyedül!”.) Végül pezsgőtől mámoros fejjel, a tánctól kifáradva rájössz, hogy nincs még veszve semmi, majd eljön a te időd is! És minden elvedet – és persze a diétádat is – felrúgva a süteményespult felé veszed az irányt, és egy jól megpakolt tányérral, illetve némi alkoholos kísérővel a sarokba ülsz. Azon merengsz, hogy a nagy Ő rád is vár még valahol, ettől a gondolattól pedig megnyugszol. Vígan falatozol és nézegeted a körmeidet, mint Julia Roberts az Álljon meg a nászmenet utolsó perceiben. És abban a pillanatban, hogy túllépsz a szingli esküvő-parán, megpillantod a terem egyetlen jóképű agglegényét. A gondolat pedig szélsebesen suhan végig a fejedben, talán ez volt az utolsó meghívód egy főre...

Ha még egyedül vagy, az alábbiakon érdemes elgondolkoznod!

A cikk eredetileg a JOY magazin egy korábbi lapszámában jelent meg.