Napi 15 percbe telik, hogy rendbe hozd a kapcsolatodat
Mindketten itthonról dolgozunk. Ebéd után épp leültem volna az íróasztalomhoz, de a férjem még belekezdett egy történetbe. Ideges voltam, mert szólított a munka. Majdnem azt mondtam: „Ne haragudj, de most nem tudlak meghallgatni, mert meg kell írnom ezt a cikket a házasságmentésről!” Aztán elnevettem magam, és inkább beszélgettünk egyet. Ezért nem olvashattad ezt a cikket tegnap, csak ma. Az Éva magazin írása!
Mennyi időt töltesz úgy igazán odafigyelve, szívvel-lélekkel a gyerekeddel? És a pároddal? Nemrég egy pszichológustól azt hallottam, hogy még ha iszonyúan rohanó életet is élsz, és alig vagy a szeretteiddel, de abban a 30 vagy ad abszurdum 15 percben teljes odaadással együtt tudsz lenni velük, akkor azzal már mentetted a kapcsolatot.
Ó, hát ez simán menni fog! Ezt gondolod, nem? Mindannyian ezt gondoljuk, aztán sokszor mégis képesek vagyunk hagyni, hogy elmenjenek a napok anélkül, hogy egymás szemébe néztünk volna. Hogy megöleltük volna egymást. Hogy kérdéseket tettünk volna fel, és meghallgattuk volna a válaszokat.
Van 15 perced a partneredre? Ha nem megy magától, iktasd be ezt a programot tudatosan, mint a fogmosást. Ha van egy kis nyugi, huppanjatok egymás mellé a kanapéra. Vagy sétáljatok egyet. Vagy pakoljátok ki együtt a mosogatógépet. Ha távol vagytok egymástól, hívd fel. (Közben pont megsül Meryl Streep fincsi sütije.) Neki nem muszáj mondanod, hogy „ez most az”, elég, ha te tudod, hogy most zavartalanul neki szenteled a figyelmedet. Hidd el, ő is rá fog érezni az ízére. (Mármint nem a süti, hanem a zavartalan együttlét ízére.)
Hajtsd a vállára a fejed, fogd meg a kezét, de az is nagyon jó, ha egymás szemébe tudtok nézni.
Tegyél fel egy-két jó kérdést. (Amióta gyereknevelési könyveket olvasok, rájöttem, hogy a gyerekekkel bevált kommunikációs technikák prímán működnek felnőtteknél is.) Például: