Álomból valóság: elárulom, hogyan segített Sarah Jessica Parker, hogy a Sex and the City jelmeztervezője legyek

Éppen egy belvárosi showroomban voltam, és egy ott kirakott ötdolláros dobozban turkáltam, amikor megtaláltam a tökéletes ruhadarabot Sarah Jessica Parkernek az HBO új sorozatához.

A kiárusított ruhadarabok közül úgy kandikált ki egy fehér tüll, mint egy habos hullámhegy a tengernyi eldobott ruhadarab között. Kihúztam és azonnal elképzeltem, hogy a rövid, emeletes tüllszoknyát egy kis pólóval vagy tanktoppal párosítom, hogy egyszerre legyen modern és menő a megjelenés. Arra is gondoltam, hogy Sarah Jessica is tudna azonosulni ezzel az őrült szoknyával, hiszen balett-táncos múltja van. Ugyanilyen fontos azonban, hogy a tütü stílusú szoknya szeszélyes, kalandos és váratlan volt - mint az ikonikus sorozat, a Szex és New York.

Sarah Jessica azonnal megszerette a tütüt, ez pedig hihetetlenül boldoggá tett, főleg azért, mert neki köszönhetem, hogy végül megkaptam a munkát. Néhány évvel korábban találkoztunk a Miami Rapszódia című film forgatásán. Akkoriban a film rendezője, David Frankel vett fel jelmeztervezőnek ehhez a romantikus vígjátékhoz, amelyben egyébként Mia Farrow és Antonio Banderas is szerepelt. Sarah Jessica és én azonnal megkedveltük egymást, mert az ízlésünk szinte teljesen megegyezett. A filmhez olyan szűk, vékony pólókat akart viselni, amelyek pont a derékvonaláig értek, ami a kilencvenes években nagy divat volt. Davidnek nem tetszett a póló, de Sarah Jessica nagyon is tudta, miről beszél. Végül megnyerte a vitát és remekül nézett ki.

1997 júniusában aztán volt egy másik jelmeztervező is, amikor leforgatták a Szex és New York pilotját, de senki sem volt elégedett a ruhákkal - főleg Sarah Jessica. A sorozat első epizódjában Sarah Jessica karaktere, Carrie Bradshaw, az ágyból írja a rovatát egy slampos, túlméretezett gombos ingben és egy szörnyű melegítőnadrágban. Ez volt az a ruha, amit otthon sem viselnék, nemhogy a tévében.

Ezután Sarah Jessica megkereste a sorozat alkotóját, Darren Start, hogy átvehetném-e a jelmeztervezői feladatokat. Darren - aki sikeres karriert futott be Hollywoodban, olyan sikereket alkotva, mint a Beverly Hills 90210 és a Melrose Place - tudta, hogy a pilotban szereplő jelmezek nem voltak elég jók, így mindenekelőtt egy olyan új embert akart, akivel Sarah Jessica már dolgozott együtt és akivel jól érezte magát. De persze fontos kritérium volt, hogy neki is jól kellett éreznie magát velem.

Soha nem fogom elfelejteni... Sarah Jessica Parker felhívott, hogy érdekelne-e egy találkozó Darrennel, a következő pillanatban pedig már Long Island városában voltam a Silvercup stúdióban, ahol kezet fogtam az alkotóval és a showrunnerrel. Nem volt nálam forgatókönyv, csak alapvető ismereteim voltak a sorozatról, amely Carrie és három barátnője, Samantha, Charlotte és Miranda életét követte nyomon. Ez elég volt ahhoz, hogy kitaláljak néhány ötletet. Nem okozott gondot, hogy szegényes háttértudással kellett bemennem a megbeszélésre, mert mindig határozott véleményem volt - amit, mint kiderült, Darren nagyra értékelt. Végül is erről szólt a Szex és New York: nőkről, akiknek véleményük van, és nem félnek hangot adni nekik.

Az irodájában megmutattam neki egy Bettie Page képeket és illusztrációkat tartalmazó könyvet, amelyet inspirációként hoztam magammal.

Számomra a Pinup királynője tökéletes referencia volt a műsorhoz. Nem igazán Bettie ikonikus imidzséről volt szó (bár imádtam a fekete hullámos haját, a rövid, lekerekített frufruval, és az érzéki görbéket, amelyeket bátortalanul mutatott), hanem sokkal inkább a szelleméről, és arról, hogy mit képviselt a nők számára. Szexi képein humort, erőt, tökéletlenséget, és ami talán a legfontosabb, a szabadság érzését hozta, összességében egy intelligens és erőteljes szexszimbólum volt.

Darrennek tetszett, hogy már a kezdetektől fogva kiálltam a műsorral kapcsolatos elképzeléseimért, én pedig imádtam, amiért fontos volt számára, hogy „a Szex és New York olyan show legyen, amilyet még sosem láttunk a tévében".

Olyasmit akart, ami mind megjelenésében, mind tartalmában inkább egy független filmhez hasonlít. Ez egy őszinte felfedezés volt a felnőtt nők szexuális kapcsolatairól, így a divatnak is ezt a fajta nyitottságot kellett tükröznie. Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda nem sztereotip nők voltak a ribanc/prűd spektrum mentén, hanem olyan karakterek, akik a karrier, a szexuális vágyak és a valódi barátságok bonyolult keverékével zsonglőrködnek. És hát pont ezekért a dolgokért szeretjük azóta is ezt a sorozatot annyira!

Ezt olvastad már?