Így szoktam le az egészségtelen ételekről: 4 kérdés, amit mindig, minden alkalommal feltettem magamnak

Nagyon is otthon vagyok a diétákban: édesanyám mindig egészségesen főzött, én pedig nagyjából 14 évesen rájöttem, hogy sajnos nem az a lány vagyok, aki bármennyit eszik, sosem hízik. Én már attól hízok, ha csak ránézek egy somlóira, így az ezt követő 20 év azzal telt, hogy figyeltem, mit és hogyan eszem.

Persze mindig voltak nehezebb és könnyebb időszakok, hiszen egy nyaralás vagy az ünnepek alatt ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a csábításnak – ám az ilyen kilengéseket leszámítva elmondhatom magamról, hogy egészségesen és okosan táplálkozom, mellőzöm a felesleges cukrokat, a fehér lisztet, félévente kétszer eszem hamburgert, és amikor lehet, egészséges édességet választok. Ezt nem csak a külsőségek miatt teszem: egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, ha normálisan, energiadúsan táplálkozom.

Ám egy valami szerintem igazán fontos, amire időről időre emlékeztetni kell magunkat, hogy ne adjuk fel a dolgot, és kezdjünk orbitális zabálásba, ha épp elegünk van a melónkból vagy dobott minket életünk szerelme.

Nekem mindig sokat segít, hogy mielőtt "bűnözni" támadna kedvem, felteszem magamnak a következő 4 kérdést. És ha még ezek után is csalni akarok az étellel, akkor ám legyen!

1. Tényleg jobban érzem magam tőle?

Iszonyatosan meg tudok kívánni egy kakaós csigát vagy gyakorlatilag bármilyen házi édességet, ami cukorból és fehér lisztből áll. És azt is jól tudom, hogy abban a 2 percben, amíg ezt befalom, eufórikus hangulatba kerülök, utána viszont nemcsak mérges vagyok magamra a felesleges kalóriák miatt, hanem a cukortól és a fehér liszttől nehéznek is érzem magam, puffadni kezdek, és 1-2 órán át semmihez sincs kedvem. Szóval megéri megenni? Dehogy!

2. Ha most ezt megeszem, a héten többet már nem csalhatok – tényleg ezt választom?

Igyekszem betartani, hogy egy héten csak egyetlen alkalommal egyek valami olyasmit, ami nem igazán fér bele az egészséges életmódomba. Szóval ha valamit nagyon megkívánok, erre emlékeztetem magam és arra, hogy ha valóban betartom a saját szabályaimat, akkor csak ez az étel lehet a heti bűnözésem.

3. Biztos, hogy meg kell ezt ennem, ha meg akarok szabadulni a narancsbőrtől?

1 évig szigorú Candida-diétán éltem, és nemcsak fogytam, hanem a narancsbőröm is eltűnt – hála a cukor- és adalékanyag-mentes életmódnak. És eszem ágában sincs hagyni, hogy nyáron ismét narancsfarm elleni krémeket kelljen vadásznom, így a narancsbőr egy elég nyomós érv nálam, ami miatt sokszor nem is eszem csalókaját. És bár tudom, hogy szeretni kell magunkat a hibáinkkal együtt, ha valami ellen lehet tenni, akkor miért ne tennénk...

4. Tényleg azért edzettem, hogy megegyem ezt a 3 szelet pizzát?

Az edzős napokon mindig sokkal éhesebb vagyok, így könnyebb bűnbe vinni, ha a férjem hazaállít azzal, hogy este a tonhalsali helyett inkább rendeljünk pizzát. Volt, hogy sikerült meggyőznie, mostanában azonban nem ér célt. Próbálom odatenni magam az edzésben, tényleg elfáradok a végére, és ezt nem azért teszem, hogy aztán mindent tönkrevágjak pár szelet olasz finomsággal. Ha nagyon pizzára vágyom, akkor ezt a karfiolos verziót készítem el, mert egyszerűen mennyei – és nem lesz tőle irdatlan lelkiismeret-furdalásom sem!

Ha mostantól te is kicsit próbálsz egészségesebben és tudatosabban étkezni, akkor hajrá – és mindig jusson eszedbe, hogy ezt nem a kilók miatt teszed, hanem tényleg magadért, a testedért, az egészségedért!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!