Így érzékelik a kutyák az időt

Az érzékszervekre ható jelzések, mint például a fény, a hőmérséklet és a különböző szagok, rengeteg információt tartogatnak a kutyák számára, többek között az idő múlását is ezekkel tudják behatárolni. Például ha egy kutya viszonylag jól szervezett rendszerben él, akkor pontosan tudni fogja, hogy mikorra várható a gazdi haza. Hogy hogyan? Nyilván nem az órát nézi, hanem pontosan érzékeli a szaglásával, hogy mikor halványul el annyira a gazdi szaga a lakásban, amikor már haza szokott érkezni. Tehát a gazdi elmegy reggel otthonról, tele van a szagával a lakás, ami az idő múlásával szépen kopik. A kutya azt az időt tudja meghatározni, hogy mikor érzékelhető olyan mennyiségben és töménységben a gazdi szaga, amikor haza szokott érkezni. A vacsoraidőt is kiválóan jelzik és nem azért mert 6 óra van, vagy mert 10 óra telt el a reggeli óta, hanem azért mert egyszerűen eltelt annyi idő az előző etetés óta, hogy éhes lett.

Bár ez a fajta belső időérzék nagy szerepet játszik a kutyák viselkedésében, nem mindig ad magyarázatot a kutyák időérzékelésére. Egy tanulmány például kimutatta, hogy minél hosszabb időre választanak szét egy kutyát a gazdájától, annál nagyobb lelkesedéssel fogja üdvözölni. Két órás távollét sokkal intenzívebb örömöt és üdvözlést váltott ki a kutyákból mint egy 30 perces szeparáció. Arra viszont nem találtak még magyarázatot, hogy az idő ilyen érzékelését külső vagy belső tényezők segítik a kutyáknak.

Más fajoknak is van időérzékük, nem csak a kutyáknak. Macskákkal is végeztek erre irányuló kísérleteket. Különböző időszakokra bezárták a macskát egy ketrecbe és arra trenírozták, hogy amikor kiengedik a ketrecből, attól függően válasszon etető tálat a kint lévők közül, hogy milyen hosszan volt bezárva. A macskák képesek voltak elvégezni ezt a feladatot, tehát bármilyen hihetetlen, de képesek különbséget tenni 5, 10 és 20 másodperces időszakok között. Ez azt sugallja a kutatóknak, hogy a macskák belsőleg érzékelik az időt, nem az érzékszervek alapján.

Egy egészen új tanulmány, melyet egerekkel végeztek, segít megérteni, hogy az emlősök hogyan tudnak ilyen rövid, pár másodperces időszakokat követni és érzékelni.

A kísérlet lényege az volt, hogy egy olyan virtuális futópályát hoztak létre, melynek a felénél egy ajtó állította meg a futó egeret ahol a padlózat mintája is megváltozott. Az egér szaladt, szaladt, majd az ajtóhoz érve megállt, ami pontosan 6 másodperc múlva nyílt ki. Az egér megvárta az ajtónyitást, majd tovább szaladt és összeszedte a jutalomfalatokat. Ezt többször megismételték vele, majd az ajtót eltüntették, de a padlóminta változás megmaradt. Hiába nem volt ott az ajtó, az egér megállt a padló változásánál és pontosan 6 másodperc múlva ment csak tovább. Egyértelműen az agy belső időérzékelésére támaszkodtak az egerek és nem az érzékszerveikre.

A kísérlet közben egy nagyon fejlett technológiával az egerek agyát is figyelték és azt állapították meg, hogy futás közben az agy térbeli feladatokban részt vevő neuronjai dolgoztak, majd amint megálltak, ezek a neuronok leálltak és egy másik neuron csoport kezdett el dolgozni, mely nagy valószínűség szerint kódolta, hogy az egér mennyi időt töltött nyugalmi állapotban. Ezek a korábban ismeretlen idegsejtek bekapcsolódnak, amikor az állat vár valamire, így teszik lehetővé számára az idő érzékelését.

További kutatások szükségesek azonban ahhoz, hogy kiderítsék, ez az időérzékelés a kutyákat is jellemzi és az ő agyuk is képes kódolni az idő múlását, vagy kizárólag az érzékszerveikre hagyatkoznak.

Addig is bízzuk magunkat kutyánk érzékszervi időérzékelésére, legalábbis ami a vacsoraidőt és a sétaidőt illeti.

Forrás

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!