„Házassági szerződést írtam alá az esküvőm előtt, minden szerettem teljesen kiakadt rám”

„A pénzhiány fájdalmas tudatában nőttem fel, gyerekként jól tudtam, a családomnak kevés van, így alig engedhetünk meg magunknak ezt-azt. Bármire is vágytam, mindig az volt a válasz, hogy nem lehet, nincs pénz rá. Megtanultam, hogy az ebédemet hogyan osszam ketté és bírjam ki, hogy mindig csak annyit eszem, hogy ne legyek éhes, de sosem lakom jól. Megtanultam, hogy nekem sosem lehetnek olyan ruháim és játékaim, mint a többi gyereknek a suliban. Utáltam látni a szüleim szemében a szomorúságot, amikor nemet kellett mondaniuk, ezért 14 évesen munkába álltam, hogy saját pénzt kereshessek. Hihetetlenül megtanultam spórolni, később, ha a barátaimmal lógtam, mindig a legolcsóbb ételt rendeltem az étteremben, a moziban pedig fiatalabbnak hazudtam magam az olcsóbb jegyért” – kezdte döbbenetes beszámolóját Paula Tsvayg a Huff Post hasábjain.

Kiakadtak a menyasszony szerettei a házassági szerződés miatt

Paula Tsvayga szülei egykor nincstelen szovjet emigránsokként érkeztek az Egyesült Államokban, mindketten teljes állásban dolgoztak reggeltől estig, amikor pedig tudtak, mellékállást is vállaltak. Minden pénzt a családra költöttek, maguknak soha semmit nem vettek, ha mégis, súlyos bűntudatuk volt miatta. A mai napig kuponfüzeteket gyűjtenek, nem járnak nyaralni, noha már nem minősülnek mélyszegénységben élőnek. Paula számára ez az örök szegénységtudat lett az alap, így az alakult ki benne, hogy kötelessége megvédenie azt a vagyont, amit nagy nehezen megszerzett.

„Évekkel később eljegyzett a vőlegényem és már javában szerveztük az esküvőt. Egy nap megkérdezte, mit mondott az ügyvéd, megvan-e már a házassági szerződés. Igen, mi aláírtunk egy ilyet a kedvemért. Abban állapodtunk meg, hogy válás esetén minden közös tulajdont felezünk, ami pedig már a házasság előtt a miénk volt, azt megtarthatjuk. A vőlegényem és én is megfontolt emberek vagyunk, ami a pénzt illeti. Mindketten igyekszünk védőhálót nyújtani a szegényebb családtagjainknak” – folytatta történetét a fiatal nő.

Paula vőlegénye más okból vált óvatossá, az ő családja gazdag volt, ám mire egyetemista lett, az apuka minden vagyonukat eldorbézolta. Éppen ezért számukra a házassági szerződés nem az ördög falra festése volt, hanem gyógyulás, biztonság. Ezt azonban nem értette meg mindenki.

„Bár tudtam, hogy a házassági szerződést mindketten akartuk, valamiért erős szorongást kezdtem érezni miatta. Egy ponton rájöttem, a szeretteim rosszallása miatt van. Ők ugyanis nem értették, ha ennyire szeretjük egymást, minek egy ilyen papír. Volt olyan, aki tényleg kiakadt rám!” – mesélte Paula, aki végül felül tudott kerekedni ezen és belátta, ez az ő élete és az ő döntése.

Van, akinek a saját szerettei teszik tönkre a nagy napját:

Aztán persze fordítva is igaz lehet a dolog...