Az introvertáltak titkos élete

Nem vagyunk mi boldogtalanok, csak befelé fordulóak. Míg az extrovertált személyiségűek mások társaságát keresik feltöltődésképp, addig mi a csendes magányt választjuk erre a célra. Ez annyit tesz, hogy péntek este jobban érezzük magunkat a macskánk és könyvünk társaságában egy üveg borral, mint a zajos bulikat rengeteg ismeretlennel. Nekünk ez kimeríti a szórakozás fogalmát.

Hogy miről ismerszik meg egy introvertált? Az alábbi pontokban betekinthetünk titkos életükbe:

Csend

Nem lehet túlértékelni a csend erejét. Mi, introvertáltak csendesek vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk. Igenis van, csak ha látjuk, hogy valakit nem érdekel, akkor miért fektessünk bele energiát, hogy kvázi feleslegesen hangoztassuk? Merthogy általában ez történik.

Ha pedig mégis akad ember, aki érdeklődve figyel ránk, akkor biztosan meg fog lepődni, mennyire sokat is tudunk beszélni. Ugyanis az általunk érdekesnek vélt témáknál lelőhetetlenek vagyunk. Imádunk másokat hallgatni, jó hallgatási képességeink révén pedig gyakran megnyílnak nekünk akár idegen emberek is.

Csoportos meetingeken javarészt felvesszük a megfigyelő szerepet, hogy majd később, (ha feltétlen szükséges) biztonságban részt tudjunk venni a kommunikációban. Nem villanyoz fel bennünket, ha bájcsevegnünk kell a sarki zöldségessel, vagy a rég nem látott általános iskolás osztálytársunkkal. Ez számunkra felszínes, felesleges energia- és időpocsékolás. Az üres fecsegésre és az okoskodásra sem vagyunk kíváncsiak, ennél sokkal értékesebb nekünk a csend.

Emberek

Nehezebben alakítunk ki új kapcsolatokat, mint a nagyátlag, de ez sem azért van, mert félünk, szégyenlősek vagy szociális fóbiások vagyunk. Egyszerűen csak idő kell, míg rá tudunk hangolódni az emberekre. A tömegtől pedig irtózunk. Ha szükséges, elviseljük, de nincs annál nyomasztóbb és frusztrálóbb, mint mikor hosszabb időt egy rakás emberrel kell töltenünk. Ilyenkor lemerül az elemünk, amit csak több órányi egyedülléttel tudunk ellensúlyozni. Hasonló történik akkor is, ha egy energikus extrovertált ismerősünk megállás nélkül beszél hozzánk. Az első pár percben még tudunk figyelni, utána is próbálunk, de már csak zajnak fogjuk fel a beszédét és szinte érezzük, ahogy szívja az energiánkat.

Egyedüllét

Imádunk egyedül, a saját színes kis világunkban lenni. Teljes feltöltődést jelent számunkra, ha tervezgethetünk, álmodozhatunk, olvasgathatunk magunkban. Ha folyton emberek között kéne lennünk, az olyan megterhelő lenne számunkra, hogy egy idő után valószínűleg neurotikus tüneteket produkálnánk..

Szórakozás

Most mindenki azt gondolhatja, hogy egyfajta modern remeteségbe vonultunk az otthonunkba, de valójában ez nem így van. Az egy dolog, hogy jól érezzük magunkat egyedül, de szükségünk van társaságra is, szeretünk kimozdulni, a különbség csak annyi, hogy nekünk utána időt kell hagyni a feltöltődésre.

Kommunikáció

Szóban kifejezni magunkat nem könnyű. Sajnos ezért nehezebben is érvényesülünk. Szerepelni utálunk, mások elé kiállni és még beszélni is a velünk szemben lévő tömeghez, az a teljes megsemmisülés. Csodáljuk azokat az embereket, akik világosan és összeszedetten ki tudják fejezni magukat és órákig beszélni bármiről.

Mi erre aligha vagyunk képesek. Az agyunk olyan, mint egy böngésző, ahol egyszerre több száz oldal meg van nyitva és mi csak vándorlunk egyikről a másikra logikátlan sorrendben. Ha gyorsan kell válaszolni valamire, akkor valószínűleg 5x több idő kell a válaszoláshoz, mint szeretnénk, mert nem tudjuk azonnal előhívni a kívánt információkat a gondolat-rengetegből. Ha sikerül is valamit kinyögni, az többnyire köszönőviszonyban sincs azzal, amit valójában mondani akartunk. A mondandónk fele a gondolattól a szánkig valahogy eltűnik, a maradék pedig átalakul és teljesen más értelmet nyer, mint fejünkben.

Ezért van az, hogy inkább az írásbeli kommunikációban jeleskedünk, hisz ott van időnk oda vissza átpörgetni a sok lapot és átrágni a leírt szöveget. (Ez persze néha beteges mértékeket ölt, például mikor egy kollégának írt rövid és egyáltalán nem hivatalos levelet 3x átolvasunk és még a szinonima szótárt is megnyitjuk, nehogy véletlenül felesleges szóismétlés legyen benne..).

Kapcsolatok

Nem szeretjük a felszínes ismeretségeket, ezeket mindenáron kerüljük. Ugyanakkor sóvárgunk a tartalmas, mély emberi kapcsolatok után, ahol ténylegesen ismerjük és megértjük egymást. Amíg nem érezzük biztonságban magunkat a másikkal, addig nem adjuk ki magunkat. Találunk ilyen kapcsolatokat, de csak igen csekély számban, mivel nagyon körültekintően megválogatjuk, kiket tartunk érdemesnek arra, hogy betekintést nyerjenek belső világunkba. Viszont, ha valaki bekerült a körbe, akkor teljes bizalmunkat élvezi. Párkapcsolatainkban is a megértés áll az első helyen. Elég komplex gondolkodásunk van, szóval, ha találunk egy hasonlóan furcsa egyedet, akkor az olyan számunkra, mint egy lottónyeremény.

Értelem

Ahogy kapcsolatainkban, úgy minden dologban a mélyebb értelmet keressük. Megfigyelünk, elemzünk, kiértékelünk MINDENT. Nem egyszer bajt okoz emiatt döntéseket meghozni, mert a helyzeteket, dolgokat több oldalról vizsgáljuk, mérlegelünk, minden létező szempontot és megoldást számba veszünk. A problémák megoldásánál viszont nagyon jól jön ez az analizáló képesség. Az adódott helyzeteket teljes egészében látjuk. Miután megvizsgáltuk és megértjük a kis részleteket, utána nem veszünk el bennük, a probléma egészének megoldásra törekszünk, amihez segítségül hívjuk egyik nagy erősségünket, a kreativitást.

Gondolkodás

Nagyon sokat gondolkodunk. Rengeteget. Sokszor aludni sem engednek cikázó gondolataink. Eszünkbe jut, hogy 3 éve egy szituációban hogy kellett volna viselkedni, majd áttérünk a munkahelyi problémákra és megoldásukra, aztán egy két napja lezajlott kommunikációban a rossz szóhasználatunkra… és így tovább. A végén pedig rápirítunk saját magunkra, hogy ugyan már, ezeket felesleges végigzongorázni még nappal is, nem hogy éjjel 2-kor. Viszont akkor beugrik, hogy elfelejtettünk almát venni… és kezdődik az egész előröl. Lényeg a lényeg: túlgondoljuk még azt is, hogy mindent túlgondolunk.

Elvárások

Sajnos nagyon kritikusak tudunk lenni, főleg magunkkal szemben. Tökéletességre törekszünk mindenben, kapcsolatainkban is ezt várjuk el a másiktól. Tudjuk, hogy a tökéletesség elérése lehetetlen, de annak nem elérése miatt frusztrálttá válunk. Ezek a nagy elvárások kihatnak életünk minden területére, akár munka, akár párkapcsolati szinten, sőt, a legrosszabb, hogy az önelfogadást is gátolja, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szeressünk önmagunkat.

Empátia

Egyik szuperképességünk, ami egyszerre áldás és átok. Rendkívül jó átérző képességgel rendelkezünk, bele tudunk bújni mások bőrébe, így megértjük nézőpontjukat, átlátjuk helyzetüket. Ez áldás, mert könnyedén tudunk segíteni, tanácsot adni az embereknek, viszont átok, ha túlságosan beleéljük magunkat mások helyzetébe. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a másik problémáját, érzéseit a sajátunknak tekintjük és szinte „belebetegszünk”. Ilyenkor emlékeztetni kell magunkat arra, hogy nem kell, és nem is tudunk minden embernek segíteni.

Intuíció

Ez a másik megmagyarázhatatlan, számunkra is érthetetlen szuperképességünk. Hatodik érzékünk sosem hagy cserben. Sokszor megérzésünkre hallgatunk és általában utólag ki is derül, hogy ezt nagyon jól tettük. Ez az élet minden helyzetében segítségünkre van. Ha az eddigiek miatt nem is, emiatt aztán már biztos komplett idiótának néz a külvilág minket.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az introvertáltak a világ csendes, megfontolt lázadói, a szó nélküli hangok, akik sok időt töltenek egyedül, utálják a hamisságot és mindenben keresik a mélyebb értelmet. Ránk is ugyanúgy szüksége van a társadalomnak, mint extrovertált társainkra. Sose tettessük magunknak másnak, mint amilyenek vagyunk, ne féljünk önmagunk lenni, mert mi így vagyunk jók és egészek!

Hogy tetszett?

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!