Forrás: 1# A kávé, amit nagy gonddal készítettünk el magunknak, már-már jegeskávéra kezd hasonlítani, ha a gépünk elé visszaülve akartuk volna elfogyaszatni...

Forrás: 2# Nem halljuk meg az irodai telefont, mert annyira bedugtuk a fülünket valami zenével, hogy csakis a legfontosabb dologra tudjunk koncentrálni. Aztán persze meglepődünk, hogy miért pattan fel valaki 2 perceként a székéből, a szeméből szikrákat szórva felénk.

Forrás: 3# Elfelejtjük, hogy „épp ebédelni akartunk”, s mire leérünk az ebédlőbe, már csak lézengő embereket találunk, vagy rosszabb esetben már rég elpakolták a konyháról az ételeket.

Forrás: 4# Azt hisszük, hogy már rég elküldtünk egy e-mailt, de a valóságban még csak félig írtuk meg, és közeleg a munkaidő vége, mire észbe kapunk. Ó, te jó ég!

Forrás: 5# A teáscsészében felejtettük a filtert, innentől kezdve pedig ihatatlanná vált a kedvenc italunk. Arról nem is beszélve, amikor a filter teljesen megszívja magát és a madzagon keresztül lecsöpög a pultra, asztalra, ahol hagytuk. Eredmény: félig üres csésze, alatta hatalmas tócsával. Még egy lajhár is hamarabb megitta volna...

Forrás: 6# Fogalmunk sincs, hogy miről beszél a másik, aki mellettünk ül. Csak reménykedünk, hogy nem nekünk mondja, mert az agyunk totál máshol jár. Kicsit olyan ez, mint egy némafilm: nem hallod, csak látod mi történik.

Forrás: 7# Néhány órája van már, hogy 5 perc múlva vissza akartunk hívni valakit. Kínos... (De priorizálni végül is tudni kell!) 

Forrás: 8# Miért ilyen fura a közérzetünk? Jaaa! Lehet, hogy reggel óta elfelejtettünk pisilni? Hoppá! (Ezt soha, de soha ne csináljátok! Inkább állítsatok be óránkénti időzítőt a telefonotokon!)