Forrás:

A gyász bármely szakaszában elképzelhető – akár azért is, mert megelégelted az önsajnálatot –, hogy gyorsan véget akarsz vetni a témával való foglalkozásnak. Épp ezért képes vagy úgy tenni, mintha mi sem történt volna vagy már elfelejtettet az egészet. Ez tapasztalatom szerint inkább csak rontja a helyzetet.

Forrás:

Valóban van úgy, hogy tökéletesen senki sem fog megérteni és senki sem fog tudni segíteni rajtad. Támogatást kaphatsz, de ezt magadban kell tudnod helyretenni. Azért fölösleges kizárni a világot, mert épp nem tudsz mit kezdeni a helyzettel. Rohadt nehéz lesz, de fel kell venned a kesztyűt, ha tovább szeretnél lépni.

Forrás:

Még ha addig minden vágyad is volt egy kisbaba, most megvetéssel nézhetsz minden terhes nőre vagy gyermekét tologató anyukára. Nyugodj meg, ez is teljesen természetes, azonban jó lenne, ha meglátogatnál egy pszichológust. Ne félj, nem harap!

Forrás:

A rettegés attól, hogy megint megtörténik, csak ront a helyzeten. Igazából egyedül nem sokat tehetsz ellene azon túl, hogy megpróbálod mindennek a jó oldalát nézni, hanyagolni a terhességi rémtörténeteket, és egyszerűen nem gondolni ilysmire. Sok-sok örömforrást kell felhalmoznod az életedben most annak érdekében, hogy javuljon a lelkiállapotod, ezért is jó, ha nem vagy egyedül a gondolataiddal.

Forrás:

Engedd el őket! Ha folyton csak a múltba tekintgetsz vissza, és nem engeded el képzeletben is a magzatot, azzal nem segítesz magadon. Nem baj, sőt természetes, ha néha eszedbe jut, hiszen ezt az emléket már nem lehet kitörölni, de próbálj meg a jövőre fókuszálni. Koncentrálj arra, hogy mit tehetnél most magadért, hogyan lehetnél teljesebb és boldogabb. Csak így tudsz majd megnyílni, ha egy új lehetőség kínálkozik.