Forrás:

Ha nincs gond az érzelmi intelligenciáddal, hagyod, hogy a gyerek kihisztizze magát – hacsak nem fajul odáig a dolog, hogy fizikailag veszélyt jelentsen magára vagy másokra. Megérted, hogy az érzelmei megalapozottak, mint ahogy azt is, hogy az érzelmek csak kémiai reakciók, egyszerűen energiák, amelyek átmennek rajtunk – ez is elmúlik majd. Ahelyett hogy megpróbálnád megnyugtatni a gyereket, hagyod, hogy azt érezze, amit éppen érez. Ha nem tünteted ki ilyenkor a figyelmeddel, akkor nem erősíted meg benne ezt a fajta viselkedést. (Azzal is tisztában vagy, hogy aki a legrosszallóbb tekintettel néz rád a szupermarketben a hiszti láttán, otthon a négy fal között valószínűleg a legrondább hisztiket produkálja – felnőttként.)

Forrás:

Az érzelmileg intelligens szülő megérti, hogy a tüzet nem lehet tűzzel oltani. Vagyis nem kezd ő is üvöltözésbe, hanem megőrzi a hidegvérét. És mivel a gyerekek gyakran azoknak a viselkedését másolják le, akivel éppen vannak, ha higgadt és összeszedett maradsz, az neki is segít lenyugodni.

Forrás:

A gyerekeknek nem megy könnyen a kommunikáció, egyszerűen azért, mert a szókincsük nem elegendő ahhoz, hogy szavakba öntsék az érzelmeiket és a gondolataikat. Egy dackorszakát élő gyerek szókincse körülbelül 50 szóból áll, és egyszerre legfeljebb kettőt tud ezekből összekötni. A kommunikációja behatárolt, miközben vannak gondolatai, kívánságai és szükségletei is, amiket ki kell elégíteni. Ha számodra nem jön át, mit akar mondani, vagy félreérted, akkor tombolni kezd, hogy kiadja magából a frusztrációt.

Forrás:

Az érzelmileg intelligens szülő megérti, hogy a gyerekeknek (csakúgy, mint a felnőtteknek), fizikai értelemben vett térre van szükségük, amikor mérgesek. Ha teret adsz neki, hogy kiadja magából a mérgét, összeszedje magát és valamennyire visszanyerje az önuralmát, akkor azzal tanulási lehetőséget biztosítasz neki.

Forrás:

Az érzelmileg intellingens szülő empatikus a gyerekével, és megérti, hogy a hisztik gyakran szomorúságból fakadnak, még ha dühként nyilvánulnak is meg. Talán az a legjobb, ha határozottan átöleled a gyereket, hogy megnyugtasd, nem pedig tovább rontod a helyzetet azzal, hogy visszatükrözöd a frusztrációját. A határozott, erős ölelés azt jelzi a gyereknek, hogy biztonságban van még akkor is, ha nem értesz egyet nem helyénvaló viselkedésével – vigyázz, nem egy kényeztető ölelgetésről van szó, ami azt jelezné, hogy elnézed neki, amit csinál.