Forrás: Nem vagyunk egyformák, és persze testvér létünkre is kaphattunk más neveltetést, szedhettünk magunkra más értékrendet. Nagyon fontos viszont, hogy legyünk képesek a testvérünket olyannak elfogadni, amilyen – még ha bizonyos tulajdonságait nem tartjuk is jónak –, és azokért a dolgaiért szeressük, amelyek őt különlegessé teszik számunkra.

Forrás: Nem kell és nem is szabad megmondani, hogy mit és hogyan csináljon. Nekünk az a dolgunk, hogy a saját útján, a saját megoldásaiban segítsük testvérünket; hogy álljunk mellette támogatóan; hogy mondjuk el neki a véleményünket, amikor azt kéri; ha pedig csak biztonságos érzelmi háttérre van szüksége, akkor érjük be ezzel a szereppel és csináljuk teljes erőbedobással!

Forrás:

3. Kezdeményezzünk közös programokat, amelyeken csak mi, testvérek veszünk részt. Nézzünk meg együtt egy kiállítást, menjünk túrázni, vagy egyszerűen csak üljünk be valahová ebédelni, vacsorázni, beszéljük ki, hogy kivel mi történt a napokban – és engedjük ki a gőzt. Bármilyen formáját választjuk is a találkozónak, az együtt töltött idő újabb és újabb témákat generál és jobban összekovácsol bennünket.

 

Forrás: ! Rengeteg alkalmazás létezik mobilra és tabletre, ezeken keresztül másodpercek alatt tudathatjuk a tesónkkal, hogy épp mi történik velünk. Beszélgetéseinkhez érdemes akár külön csoportot alakítani, ahova aztán mindent elküldhetünk: a kedvenc közös együttesünk új számát, egy röhejes képet magunkról, esetleg apánk, nagyapánk legújabb aranyköpéseit, amiken fél órát nevettünk. Ha hetente többször csak ilyen módon is, de kommunikálunk, azt üzenjük a testvérünknek, hogy „fontos vagy nekem, törődöm veled”. Ugyanezt a törődést mi is vissza fogjuk kapni.

Forrás: Nemcsak a diplomaosztóra gondolok, hanem olyan alkalmakra is, amelyekhez neki valamilyen módon köze van. Ha például kórusban énekel vagy színjátszó körben játszik, ha valamilyen díjat kap, meginvitál a jó bandája koncertjére, menjünk el! És ne csak testben, hanem lélekben is legyünk ott 100 százalékos testvérként, barátként. Élvezzük az együtt töltött időt, osztozzunk testvérünk örömében! A lényeg, hogy érezze: igazán vele vagyunk és figyelünk rá.

Forrás: Ha van olyan, ami még felnőtt korunkban is böki az oldalunkat, ne habozzunk, üljünk le és beszéljük meg, mi esett nekünk rosszul az adott szituációban, mi okozott hosszú távú fájdalmat. Jó eséllyel csak nevetünk egy nagyot az egészen, és a végére mindenki megkönnyebbül.

Forrás: Persze ha egyáltalán kell mit orvosolnia. De minden egyéb esetben is hatalmas összetartó erőt jelent. Minél több közös vicces élményünk van, annál mélyebb a kapcsolatunk. Emlegessünk fel minél több humoros emléket, például amikor kölyökkorunkban kartondobozba tettük a kisebb testvérünket, hogy ne tudjon kimászni, mi pedig örültünk annak a lopott öt percnek, amíg végre egyedül játszhattunk

Forrás:

8. Álljunk ki a testvérünk mellett! Néha szükség van hátszélre, például a szülőkkel folytatott vitában. Érveljünk racionálisan, mondjuk el, nekünk miért szimpatikus a testvérünk álláspontja, véleménye, döntése. Akkor is keljünk védelmére, ha nem értünk egyet vele száz százalékban: fogalmazzuk meg a kétségeinket is, de mindenki előtt biztosítsuk arról, hogy támogatjuk az önálló döntésében. Ha jól csináljuk, az együttműködés oda-vissza működni fog.

Forrás:

9. Szervezzünk közös utazást! Menjünk el együtt nyaralni, síelni vagy városlátogatásra. Így kikerülhetetlen lesz a csapatmunka, az utazáson pedig megtanulunk alkalmazkodni egymás igényeihez, kompromisszumot kötni a közös cél érdekében. Tervezéskor vegyük figyelembe minden résztvevő preferenciáját, érveljünk, vitázzunk, de ne essünk egymás torkának! Ne feledkezzünk meg róla, hogy nem ég a ház, csak szeretnénk együtt jól érezni magunkat. Ha ezt szem előtt tartjuk, sikerülni fog megegyezni mindenben.

Forrás:

10. Ne vegyünk fel szülői szerepet a testvérünkkel szemben! Ugyanazok vagy részben ugyanazok a szüleink, így tehát mindannyian pontosan tudjuk, hogyan viselkedik velünk édesanyánk vagy édesapánk egy adott élethelyzetben. Ne ismételgessük ezeket a mintákat a húgunk, öcsénk előtt, mert ez nem a mi dolgunk. Még akkor sem, ha mi vagyunk az idősebbek és ezt kötelességünknek érezzük. Nem! A mi kötelességünk az, hogy egyenrangú társként, partnerként viselkedjünk testvérünkkel. Ettől még egyetérthetünk szüleinkkel, de nem szabad a testvérünk fölé helyezkednünk egy-egy szituációban.

Forrás:

11. Ne irigykedjünk más testvérpárok viszonyára! Akkor se legyünk féltékenyek, ha úgy látjuk, hogy barátaink, ismerőseink között vannak olyan testvérpárok, akik jobban kijönnek egymással, mint mi. Minden kapcsolatban vannak jó és rossz dolgok, jobban és nehezebben megélt pillanatok. Ha állandóan összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, nem tudjuk kialakítani a magunk kötelékeit, kapcsolódási pontjait. Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma viszony sem. Irigykedés helyett törekedjünk az egyediségre, fókuszáljunk arra, hogy mi milyenek vagyunk, mire van szükségünk egymástól, és hogyan tudnánk ezt megteremteni és fenntartani.

Forrás: Biztos sok minden közrejátszott abban, hogy ilyen lett és hogy nem tudja leküzdeni például azt az idegesítő szokását, hogy mindig mindenhova késve érkezik; vagy hogy képtelen megjegyezni anyánk névnapját, így nekünk kell rá telefonon emlékeztetnünk, de egész biztos, hogy őt is kifejezetten zavarja, ha állandóan figyelmeztetjük. Felnőttek vagyunk: megbocsátunk, elfogadunk és elviselünk.

Forrás:

13. Maradjon fenn a „bizalom köre”! Ha a testvérünk ránk bíz egy lényeges információt, elmesél egy fontos történetet, lehessen benne biztos, hogy nem adjuk tovább senkinek. Nem erősíti a testvérek közti bizalmat és szeretetet, ha úton-útfélen pletyka formájában visszahallja a velünk megosztott sztorit. Gondoljunk arra, hogy nekünk is jólesik, ha valakinek feltétlen bizalommal elmondhatjuk minden gondunkat, bajunkat, és tudjuk, hogy az titok marad!

 

Forrás:

14. Viselkedjünk normálisan, bánjunk rendesen a testvérünk választottjával! Könnyű dolgunk van, ha az illető szimpatikus, kedves és rögtön beleillik a családi képbe. Ha azonban szerintünk nem ilyen, akkor se minősítsük! Viselkedjünk természetesen, beszélgessünk vele, vonjuk be a közös programokba. Ha valakik nem illenek össze, arra nekik maguknak kell rájönniük. A testvérünk sokkal hálásabb lesz, ha minden döntését elfogadjuk, mellette állunk és szükség esetén vigaszt nyújtunk neki, mint ha hosszasan prédikálunk és megpróbáljuk az elképzelésünk szerinti jó útra terelni.

 

Forrás:

15. Mondjunk köszönetet minden apróságért! Köszönjük meg a segítségét, akár mi kértük meg valamire, akár maga ajánlotta fel! Köszönjük meg az együtt töltött perceket, amikor jót beszélgettünk egy-egy pohár limonádé vagy bor mellett! Köszönjük meg, ha törődik a szüleinkkel vagy a gyerekünkkel, jegyezzük meg, hogy a múltkor milyen figyelmes volt velünk vagy másvalakivel. A köszönettel pozitív megerősítést küldünk és további közös időtöltésre ösztönözzük magunkat.