Forrás:

Remek, ha egy párkapcsolatban mindent meg tudnak egymással vitatni a felek, és ha támaszként ott vannak a másiknak, de azon munkálkodni, hogy a sajátunk mellett valaki másnak a gondjait (például munkahelyi, financiális vagy baráti problémáit) is a vállunkra vegyük, és azokat igyekezzünk megoldani, az már nem kis túlzás. El lehet mondani a véleményünket, meg lehet hallgatni a másikat, és lehet tanácsot is adni, de helyette cselekedni nem jó ötlet, hiszen mindenkinek a saját életét kell élnie – a saját döntései alapján.

Forrás:

Valaki másnak tettetni magunkat, megpróbálni azt láttatni, hogy olyan tulajdonságaink vannak, amelyeket a társunk szemmel láthatóan előnyben részesít – hát ezt nem érdemes. Belefáradni és belefásulni a szerepjátékba – ennek sincs semmi értelme. Ha úgy érzed, valaki másnak kéne lenned egy szerelemért, akkor az a kapcsolat már alapból nem működhet.

Forrás:

Ez főleg akkor nem szerencsés, ha csak az egyik fél engedheti meg magának a nagyobb költekezést, a másik nem. Néha-néha belefér egy-egy drágább meglepetés, de inkább szerezzünk együtt közös élményeket, töltsünk együtt minél több minőségi időt, mint halmozzuk az egyszer majd úgyis feleslegessé váló drága holmikat.

Forrás:

Lehet, hogy a párunknak gondjai vannak, de ne hagyjuk, hogy kizárólag az ő életének mozzanatai határozzák meg a közös perceinket. Mindenkinek vannak nehézségei az életben, és a legtöbbet meg kell tanulnunk egyedül is leküzdeni. Legyünk ott támaszként, jó hallgatóságként, de ne váljunk lelki szemetesládává, mert az könnyen megmérgezheti a kettőnk közti kapcsolatot. Ha a párunknak nehézségei támadnak, ne féljünk javasolni neki: forduljon szakemberhez.

Forrás:

Lehet, hogy neked lett igazad egy eldöntendő kérdés vagy vita esetében, és lehet, hogy nagy volt a végén a pofára esés, mert a társad nem a te véleményedet fogadta el. Mégse vágd folyton az arcába, hogy te jobban tudtad, vagy hogy te megmondtad. Hogy miért? Mert ez lealacsonyító, okoskodó, visszataszító, sértő, és cseppet sem építő, sőt, romboló hatású. A kettőtök kapcsolatát illetően biztosan.

Forrás:

Tudjuk, hogy a szerelem néha vak, és azt is, hogy gyakran úgy érezzük, bármire képesek lennénk érte. De azért önmagunkat nem szabadna feladnunk. Hiszen a nagy szerelembe esés előtt is voltunk valakik: volt határozott képünk a világról, voltak hobbijaink, kedvteléseink, munkánk – amit akár nagyon szerettünk is. Miért kéne bármelyikről lemondanunk azért, mert most egy új ember van az életünkben? Fontos, hogy megtanuljunk egymáshoz idomulni, formálni a másikat, és támogató kapcsolatot ápolni. Ebbe pedig annak kell leginkább beleférnie, hogy nem akarjuk a másik embert a kedvünkért megváltoztatni, s nem kívánhatjuk, hogy bármit feladjon értünk.

Forrás:

A külsőnkön, megjelenésünkön természetesen nem baj, ha folyamatosan csiszolunk egy kicsit, de mindig épp csak annyira, hogy beleférjen a saját értékrendünkbe. De az a jó, ha valakinek kívül-belül tetszünk, és nem csak a külsőnk miatt szeret belénk, vagyis, ha épp úgy fogadnak el, ahogyan vagyunk. Ha így van, nyertünk, de ha úgy érezzük, meg kell felelnünk az elvárásainak, hagyjuk a fenébe a dolgot!