Forrás:

'25-28 éves koromban volt igazán súlyos a depresszióm, azok sötét idők voltak. Minden érzés hiánya, a remény hiánya, hogy valaha jobb lehet. És olyan nehéz beszélni róla valakinek, aki ezt nem élte át, mert ez nem szomorúság. A szomorúság – a szomorúságot ismerem – az nem egy rossz dolog. Tudod? Akkor sírsz, érzel. De a mindenfajta érzelem hideg hiánya – olyan, mintha teljesen kiüresedtél volna. Mint a dementorok. És csak a lányom miatt tudtam rávenni magam arra, hogy orvoshoz menjek, segítséget kérjek.' – The Oprah Winfrey Show

Forrás:

'Volt időszak, amikor depressziós voltam. Bezárkóztam a szobámba, apának be kellett törnie az ajtómat. (...) Mindenkinek jót tesz, ha van kivel beszélgetnie. Én baromira gyógyszerellenes vagyok, de van, akinek tényleg szüksége van gyógyszerre és volt idő, amikor nekem is szednem kellett. Sokan azzal kommentálták a depressziómat, hogy hálátlan vagyok, de nem erről van szó – nem tehettem róla. Semmi nem rosszabb és nehezebb, mint megjátszani a boldogságot.'

Forrás:

'Számomra a depresszió olyan volt, mint egy szörnyecske valami alacsony költségvetésű horrorfilmből. Folyton ott üldögélt a vállamon és meggyőzött arról, hogy ez így normális. Nana, ne olyan gyorsan, kishaver! Ma már jól vagyok.' – The Telegraph

Forrás:

'Az az érzésem, hogy olyan glamúrosnak van feltüntetve az egész, mint amikor egy Tennessee Williams-darabban a pszichésen zavart főhősnő gyönyörű szőrmebundában hever a szófán. Míg a valóságban a nő, aki mentális zavarban, pszichés betegségben szenved, melegítőnadrágban és az apukájától lenyúlt, ételmaradékos pólóban van. Én mindig is szorongtam, de ez nem az a fajta szorongás volt, amitől 10 mérföldet futsz naponta és számtalan hívást indítasz a mobilodról. Nem, az én szorongásom abban nyilvánult meg, hogy: nem, nem megyek sehova ma este és holnap este sem, és valószínűleg az elkövetkező 67 estén sem.' – Refinery 29, RIOT sorozat

Forrás:

'Erről ritkán beszélek, de nagyon fontos része annak, aki ma vagyok. A szorongás és a depresszió a semmiből jött, leterített, utáltam magam és ezek az érzések olyan erősek voltak, hogy egy fába vertem a fejem, hátha elájulok. Véresre karmoltam magam, meg akartam semmisülni... reggelente nem bírtam felkelni. A legrosszabb az egészben az volt, hogy tudtam, mennyire szerencsés lány vagyok, és mégis azt érzem, meg akarok halni... Ettől is lelkiismeret-furdalásom volt, ördögi kör. Hogy merészeled így érezni magad? És akkor emiatt még jobban bünteted magad.' – Vogue magazin

Forrás:

'17-18 éves koromban volt egy idegösszeomlásom. Marky Markkal (Mark Wahlberg) és Herb Ritts-szel kellett dolgoznom, és egyáltalán nem szerettem volna ennek a kigyúrt pasinak az ölébe ülni. Rossz érzés volt, ez nem én voltam, utáltam. Két hétig nem tudtam kikelni az ágyból. Azt hittem, meg fogok halni. Orvoshoz mentem, aki Valiumot adott. Szerencsére Francesca Sorrenti nem engedte, hogy bevegyem. Ebben a szakmában senki nem figyel az idegállapotodra.' – Vanity Fair

Forrás:

'15-20 éves korom között volt a legintenzívebb. Folyamatosan szorongtam, kontrollmániás voltam. Ha valami fölött nem volt maximális irányításom, nem tudtam, hogyan fog végződni, inkább elzárkóztam, megbetegítettem magam – a gátlásaim tényleg kétségbeejtőek voltak... Aztán végre eljött az a pont, amikor felismertem, valamit tenni kell, muszáj élnem az életemet.'

Forrás:

'Már egészen fiatalon gyógyszert kaptam a depressziómra és szorongásomra, amit még ma is szedek. Nem szégyellem, annak ellenére sem, hogy sokan próbáltak, próbálnak emiatt megszégyeníteni. Egy cukorbetegtől sem tagadnád meg a gyógyszerét, nem? Sajnálatos, hogy ilyen erősen jelen van a kettős mérce, ha az antidepresszánsok kerülnek szóba. Máris őrült vagy meg ilyesmi. Fontos beszélni róla, nekem nem esik nehezemre.'

Forrás:

'Ideje letörölni a stigmát a mentális problémákról. Az agyam és a szívem fontosak nekem – miért ne kérhetnék segítséget ahhoz, hogy ezek is ugyanolyan egészségesek legyenek, mint például a fogaim? Járok fogorvoshoz is. Miért ne járnék pszichológushoz?'

Forrás:

'Életünk során részünk van szomorúságban, fájdalomban, gyászban, ezek mind normálisak a saját helyükön és idejükben – kellemetlenek, de normálisak. A depresszió egy teljesen másik zóna, mert az csak a hiányról szól: az érzések, reakciók, érdeklődés hiányáról. (...) A súlyos depresszióban szenvedők tulajdonképpen sétáló halottak.' – Prozac Nation (Prozac-ország)