Forrás: 1. számú vágy))  Karácsony előtt két héttel már megvettük az összes ajándékot, és be is csomagoltuk. Vagy ami még jobb: becsomagolták nekünk a boltban! Végre nem megyünk pláza közelébe az legnagyobb tömegben...

Forrás: 2. számú vágy)) Minden süteményt előre elkészítettünk és lefagyasztottunk (már amit lehet), vagy megrendeltünk a cukrászdából. Nem idegeskedünk azon, hogy elfogyott a kakaópor, vagy a porcukor, és mi épp a sütés kellős közepén ott állunk tök egyedül.  

Forrás: 3. számú vágy)) Esténként van időnk könyvet olvasni, vagy megnézni egy ezerszer is látott karácsonyi romkomot. Közben egy pohár vörösbort, vagy egy bögre kakaót kortyolgatunk, és tudjuk: minden a legnagyobb rendben van. Nem pedig 0:15 perckor vesszük észre, hogy hoppá: letelt a munkaidőnk!

Forrás: 4. számú vágy)) Eljutunk egy előkarácsonyi koncertre. (Akár egy randira.) Kényelmesen készülődünk, csinosan felöltözünk, és felteszünk egy igazán ünnepi sminket. Taxit rendelünk, mert tudjuk, hogy utána még beülünk egy pohár borra, vagy finom vacsorára egy bisztróba. Ehelyett mi van: a héten már vagy ötödször suhanunk el a kedvenc együttesünk koncerthirdetése mellett az utcán, és tudjuk, nekünk arra a napra már „fix” kapkodós programunk van.  

Forrás: 5. számú vágy)) Év végéig még kétszer be tudunk ülni a kádba, méghozzá gyertyafényben. A teendőink tükrében a wellnesst erősnek érezzük, ezért inkább otthon teremtünk ideiglenes pihenő oázist magunknak. Képesek vagyunk alkalmanként 45 percet ázni, miközben a kedvenc dallamunk tölti be a teret. Á, igazából örülünk, ha a nap végén marad még erőnk lezuhanyozni. 

Forrás: 6. számú vágy)) Valaki megcsinálja helyettünk a gyerek jelmezét a karácsonyi darabra. Ja, és a süteményeket is! A valóságban órákig csinosítgatjuk a ruhát, mert megígértük... A sütiket pedig órákon keresztül, végkimerülésig sütjük a konyhában. Vagy addig a pontig, amíg a sütő magától ki nem kapcsol túlterhelés miatt. És persze a biztosítékot is leveri. (Az egész házban.)

Forrás: 7. számú vágy)) Jut időnk hatalmas sétákra a karácsonyi vásárokban, hétvégén pedig a hegyen. Barátokkal, szülőkkel, gyerekekkel. Mindeközben semmi nem kattog az agyunkban arról, hogy mennyi mindent kell még befejeznünk a következő néhány napban, csak élvezzük. Ugye így van?

Forrás: 8. számú vágy)) A legnagyobb nyugalommal megyünk el vásárolni a nagyival, aki ugyebár már a segítségünkre szorul az ajándékok beszerzésében. Nem idegel ki minket azzal, hogy mindent túlgondol, mindenre milliószor rákérdez, vagy hogy szinte levegővétel nélkül beszél hozzánk olyan dolgokról, amiket már rengetegszer átrágtunk. Nem történhet meg, hogy ingerültek leszünk, mert képesek vagyunk kontrollálni a minket érő stressz minden rossz hatását. Vagy nem?

Forrás: 9. számú vágy)) Kapunk időpontot a fodrászhoz és a körmöshöz, így nem kell magunk csavargatni a fürtjeinket szenteste előtt, és azon sem fogunk puffogni, hogy már megint belenyúltunk a száradó körömlakkba, miközben időt akartunk nyerni, és elkezdtük felszelni a bejglit. Képzeletben tök profik vagyunk.

Forrás: 10. számú vágy)) Idén valahogy minden teljesen flottul megy a fenyőfa beszerzéssel, faragással, díszítéssel és lebontással. Még a legapróbb vita sem kezd el kibontakozni ezen folyamatok közben. A fa gyönyörű, kitart az ünnep végig, mindenki csodálatára. A valóságban már az égők bogozásán veszekszünk, amikor a fa még a szobában sincs; amikor pedig le kéne bontani, mindenkinek hirtelen halaszthatatlan programja támad.