Forrás: Hosszú éveken keresztül kitartóan próbálod újra és újra beleverni az idegenek, félismerősök, munkatársak és üzletfelek fejébe a nevedet.

Forrás: Egy ponton feladod és mindenkinek becenéven mutatkozol be.

Forrás: Amikor az új tanár rosszul olvassa fel a nevedet, és az osztály kórusban javítja ki.

Forrás: ...ami még mindig jobb, mint amikor kitör belőlük a röhögés.

Forrás: A bemutatkozás minden egyes alkalommal kínszenvedés.

Forrás: Folyton visszakérdeznek, akár háromszor-négyszer is, hogy jól értették-e, aztán bólintanak, hogy megvan, de te tudod, hogy nem, nincs meg.

Forrás: Már meg se próbálod megkeresni a neved ilyen helyeken.

Forrás: „Hallod-e Rozika-te, menjünk a moziba be!” Valahogy senkinek sem jut eszébe, hogy előtte már 3287-szer elsütötték ezt poént.

Forrás: Már nem is emlékszel, mikor mondtad be utoljára a valódi nevedet a Starbucks baristájának.

Forrás: „Fatima? De jó! És honnan származol? Mármint... eredetileg?”

Forrás: „Oké, de mi az igazi neved?”

Forrás: „Van valami rövidebb változat?”

Forrás: Ha minden alkalommal kaptál volna egy forintot, ahányszor végibetűzted, most már nagyon gazdag lennél, és az egészet a titkárod csinálná helyetted.

Forrás: De amikor valaki elsőre helyesen olvassa fel... az meglepő és felvillanyozó érzés.

Forrás: „Mi az, hogy nem úgy írod, ahogy ejted?”

Forrás: A ritka nevek váratlan előnye: simán tudsz emailcímet vagy domainnevet választani, ami még nem foglalt.

Forrás: Amikor letilt a Facebook, mert azt hiszi, hogy álnevet használsz.

Forrás: – Szia, Katinka vagyok.
– Kati? Kata? Katalin?
– Nem, a Katinka tökéletes.
– Oké, Katicabogár!

Forrás: Szóval már annyiszor és annyi helyen írták el a neved, hogy lassan magad se tudod, ki vagy.

Forrás: De te szereted a neved. Nem változtatod meg. És kész. Mindenki kezdjen vele, amit tud!