Forrás:

Christina Aguilera akkoriban más művésznév alatt futott és stílusát tekintve lázadónak számított. Színes pótfonatokkal és kreppelt tincsekkel haknizott jó pár hónapon át. A magazinoknak hála színes műtincseink nekünk is voltak, a kreppelésben pedig valami frizurákban jártas barátnő mindig tudott segíteni.

Forrás:

Akkoriban rém rossz minőségű darabokat dobtak a piacra, amiket bár százfelé ízesítésben lehetett kapni, tartósság szempontjából elég gyengék voltak. Több réteget is a szádra kenhettél, hogy elérd a kívánt hatást, de a végeredmény mindig kicsit több lett a kelleténél.  Már a végén mindened ragadt tőle, még a hajad is (főleg ha fújt a szél), de azért imádtad, használtad és kented ameddig csak lehet!

Forrás:

Lehet te is emlékszel még azokra a hatalmas méretű poszterekre, amiknek darabjait heteken át kellett szorgalmasan gyűjteni, hogy aztán mint egy puzzle álljon össze a kép és végre megagiga nagyságban élvezd kedvenced látványát a faladon. Mennyire rossz volt az, ha valami oknál fogva kimaradt egy kiadás, nem? Hiszen akkor borult az egész....

Forrás:

Azokban az időkben leginkább, valamiért a csík-szemöldökök hódítottak, messze volt még akkor Cara Delevingne, vagy az Insta-generáció tippjei. Tehát mindenki azzal próbált meg gazdálkodni, ami volt, zsebpénz hatékony megoldás esetén: a csipesszel. A lelkesedéshez viszont kevés tehetség társult, így sokan kicsit túltolták a dolgot és viccesebbnél, viccesebb szemöldökök járkáltak a gimik folyosóin. Végső megoldásként pedig ott volt a ceruza....

Forrás:

Manapság megint hódít ez a fazon füli-fronton, és bizony 10 éve se volt ez másként. Akkoriban viszont a minőséggel voltak apróbb gondok. Bizonyos hordás után a kapocs már nem működött úgy, mint régen és szinte lehetetlen volt összekapcsolni a karika két végét. Fogyóeszköz volt, még szerencse, hogy a tini magazinokhoz körülbelül 3 havonta járt egy ajándékba. Szerencse! :D

Forrás:

Akkoriban szinte fillérekért lehetett hozzájutni a - felnőtt fejjel már nyilvánvalóan - legrosszabb minőségű sminkkészletekhez. Tiniként őszintén megvallva, az irányadó nem a márka volt, hanem az árcédula. Miután minden - amúgy használhatatlan - árnyalatú palettát beszereztünk, már csak egy dolgunk maradt: úgy vigyázni rá, mintha aranyat érne. Hiszen még ezekre is heteken át kellett szorgalmasan spórolni! Tény és való, hogy manapság is könnyen darabokra törnek a pirosítók, ha leejtjük őket, na de akkoriban, egy lehelet is elég volt a katasztrófához.

Forrás:

Nem is volt jobb nyáron, mint a pánthoz tapadni! Praktikus volt és nagyon hitt benne mindenki hogy trendi is, de végül be kellett látni, hogy a pánt nélküli melltartó mégiscsak szexibb. Természetesen elnézést azoktól, akik még ma is erre a megoldásra esküsznek, ez csak a mi egyéni véleményünk!

Forrás:

Sokkal több DIY módszer létezett erre a körömfestési módszerre. Mondani se kell, hogy otthon szinte senki se tudta azt az eredményt elérni, amit akart. Így maradtak a ragasztós műkörmök és a villámgyorsan kopó sima lakkok.

Forrás:

Trapéz- és csípőnadrág egy szép övvel kiegészítve, szinte mindennapos látvány volt. Az övcsat pedig minél nagyobb és díszesebb volt, annál trendibbnek számított. Ezzel nem is lett volna semmi gond, de ez a túlméretezett dísz bizony nem tartozott a legkényelmesebb dolgok közé, ha leült az ember lánya. Ugyanis úgy nyomott has tájékon ahogy csak lehet!

Forrás:

Lázadni már akkor is menő volt és ugyan a tetoválás a nagyobbak asztala volt, a piercing viszont a tinik közt is hódított. Szinte minden testrészre kerültek ékszerek, így érte el a körmöket is a hullám, igen a körmöket....Trendi volt? Nem, már akkor sem! Viszont múlandó hóbortnak bőven megfelelt!