„Az öregedés megszállottjaiként, a külső megjelenésre fókuszálva élünk, így azonban nem lehet felkészülni arra, milyen lesz, amikor középkorúakká válunk. Az öregedés privilégium, egy ajándék. Ennek ellenére sokan közülünk ilyenkor azzal foglalkoznak, mi az, ami elveszett, arról beszélgetünk, mely szerveink nem működnek már úgy, mint azelőtt. (…) Számomra azonban csak kényelmesebbé vált a testem, amint a bőröm elkezdett megereszkedni. Milyen csodálatos, hogy végre nem az számít, mennyire vagyok sármos vagy izmos! Ilyenkor jön rá az ember, a testünkkel kapcsolatban valójában nem az a fontos, kívülről hogy néz ki, hanem, hogy milyen érzés benne lenni!”