Forrás:

"Annyira túlcsordultak bennem az érzelmek a nagy napunkon, hogy emlékszem, boldogságomban és a meghatottságtól először sírva fakadtam, amikor megláttam őt a csodaszép ruhájában. A következő pillanatban pedig rám tört a nevetés. Hatalmas érzelmi hullámvasút volt, az biztos."

Forrás:

"Pontosan már nem tudnám felidézni, mi minden játszódott le bennem aznap. Arra viszont határozottan emlékszem, mekkora megkönnyebbülést éreztem attól a pillanattól fogva, hogy ő belépett a helységbe. Ott állt, az én gyönyörűséges szövetségesem, a partnerem; akivel az oldalamon mindenre képes vagyok!"

Forrás:

"Bevallom őszintén, nekem az volt az első gondolatom, hogy hűha, innen aztán már nincs visszaút. Tudom, nem túl szép és emelkedett, de ez van. Rémes  egy érzés volt, annyit mondhatok. Mintha addig a pillanatig nem is igazán lettem volna teljesen a tudatában annak, hogy mit művelünk; amíg meg nem láttam őt teljes pompájában. A házasságunk csupán néhány hónapot élt meg, azt is leginkább csak azért, mert én homokba dugtam a fejem és magamra erőltettem az esküvőt, a nászutat."

Forrás:

"Tökéletesen késznek éreztem magam arra, hogy feleségül vegyem! Elképesztően izgatott és lelkes voltam, alig vártam, hogy a pap összeadjon végre minket; hogy házaspár legyünk!"

Forrás:

"A menyasszonyom csak úgy ragyogott, mesésen festett az esküvői ruhájában! Legszívesebben hangosan fel is kiáltottam volna boldogságomban; az tartott vissza, hogy már bent voltunk a kis kápolnában. Részletekre nem igazán emlékszem, csak arra, hogy elképesztően nézett ki a nagy napunkon."