Forrás:

Én egyszer, még kezdő koromban egy maratoni míting után berongyoltam a férfi mosdóba, és a feszkót olyan szavak hangos és ütemes hajtogatásával adtam ki, amit rendes körülmények között még önmagam előtt is szégyelltem volna. Utána pisiltem, megmostam az arcomat, amikor nyílt az egyik vécéajtó, és kilépett rajta a nagyfőnök. Sosem felejtem el az arcát, egyszerre volt megbotránkozott és gúnyos. Rémült hangon köszöntem neki, majd eliszkoltam. Nem beszéltünk ugyan az esetről, de néhány hónap múlva inkább felmondtam.

Forrás:

Egyszer volt egy kolléganőm, név szerint Adrienn, aki rondábban beszélt, mint John Travolta a Ponyvaregényben. Épp mellettem ült, szóval minden munkanapom azzal kezdődött, hogy lelkileg alaposan felkészültem a temérdek vulgáris kifejezésre, amivel majd aznap találkozom. Sokáig egész jól viseltem egyébként, a fordulat akkor következett be, amikor egyszer a kisfiam kiejtette a kezéből a poharat, én pedig olyan vaskosat káromkodtam, amilyenre csak Adri szókészletéből tudtam megfelelő szavakat meríteni. Másnap gyorsan elültem mellőle.

Forrás:

Sokáig dolgoztam egy szerkesztőségben, ahol mindenki folyamatosan, éjjel-nappal káromkodott. Amikor eljöttem onnan és egy rövid időre visszamentem tanítani, a tanári közepén, teljesen öntudatlanul eleresztettem egy olyan mondatot, ami a szerkesztőségben nemhogy mindennaposnak, de inkább mindenpercesnek számított. Az összes tanár néni konkrétan elájult, alig akartak utána gyerek közelébe engedni.

Forrás:

Egyszer olyan szó csúszott ki a számon az egyik kollégám előtt, ami meglátásom szerint még csak nem is volt különösebben csúnya. Kiderült, hogy ő egész másképp gondolja – mélyen vallásos ember volt egyéként -, és utána legalább egy hétig egyáltalán nem állt szóba velem.

Forrás:

Az egyik munkahelyemen két fiatal kolléga azért szeretett egymásba, mert hasonló volt a káromkodási stílusuk. Nem viccelek. Megérkezett Jázmin a céghez, kétszer kimondta az ominózus mondatot, amivel addig Gergő is rendszeresen provokált minket, és abban a pillanatban egymásba szerettek. Talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.