Forrás:

Például:

+ Egy válófélben lévő személy veszteségként élheti meg, hogy ő már nem férj vagy feleség többé
+ Egy mellrákból felépülő, dupla masztektómián áteső nő a nőiessége elvesztését élheti meg
+ Egy szülő, akinek épp kirepültek a gyerekei, azt érezheti, hogy hirtelen kiüresedett a szülői szerepe
+ Valaki, aki elhagy egy vallási csoportot, egyben egy közösséget is elveszít
+ Egy olyan ember, aki állást vált, azt élheti meg, hogy elhagyja az identitását.

Amikor valaki elveszíti elsődleges identitását, önmagát siratja. Gyászolja azt, aki volt, és új identitást kell építenie, amelynek ez a veszteség már a része lesz. Az említett esetek közül a váló személy (akitől a házastársa akart elválni) és a ráktúlélő gyászába a kontroll hiánya felett érzett frusztráció is belekeveredhet, hiszen nem ők választották ezt az utat. Az utolsó két példában szereplő emberek maguk döntöttek a váltás mellett: ezekben az esetekben az az ambivalens érzés társulhat a gyászhoz, hogy bár ők hozták meg a döntést, tudták, hogy az valaminek az elvesztésével fog járni, amit siratni fognak.

Forrás:

Példák:

+ Fizikai, érzelmi vagy szexuális traumák túlélői, akik már nem érzik magukat biztonságban a mindennapokban
+ Lakhatási gondokkal küzdő családok, akik védtelennek és instabilnak érzik magukat
+ Elvált szülők gyerekei, akik az „ép” családban megélt teljességet és biztonságot siratják (még ha ezt nem is fejezik így ki)
+ Olyan közösségek tagjai, amelyet erőszak ért, instabilitást és a biztonság hiányát éli meg
+ Valaki, aki felfedezi a párja hűtlenségét, nem érzi magát többé érzelmileg biztonságban a párkapcsolatában

Alapvetően mindannyian arra vágyunk, hogy biztonságban érezzük magunkat az otthonunkban, a közösségeinkben és a párkapcsolatainkban. A veszteségérzés, legyen az fizikai vagy érzelmi, azt az érzetet keltheti bennünk, hogy a világ már nem az a biztonságos hely, mint ami volt. A biztonságérzet elveszítése egyfajta zsibbadtsággal járhat, illetve olyan riadalommal, ami valós veszély hiányában is jelentkezik.

Azoknál, akik poszttraumás stressz-szindrómában szenvednek, időszakosan jelentkezhetnek ezek a tünetek.

Erőszaktúlélőknek nagyon nehéz visszaépíteniük a belső biztonságérzetüket, még akkor is, ha már elmúlt a veszély.

Forrás:

Példák:

+ A súlyosbodó betegséggel küzdők gyászolják a fizikai és/vagy mentális képességeiket
+ Egy idős ember már nem tudja úgy ellátni magát, mint korábban
+ Valaki, akinek hirtelen romlik az anyagi helyzete, és kénytelen kölcsönkérni

Mindannyian ragaszkodunk ahhoz az érzéshez, hogy urai vagyunk a testünknek, és irányítjuk az életünket. A kontroll hiánya frusztráló. A súlyos betegeknél az autonómia elvesztése minden lépésre rányomja a bélyegét. Az anyagi függetlenség elvesztése esetén elúszni látszanak bizonyos lehetőségek: az érintett ezeket is siratja. El kell gyászolni ezeket a veszteségeket, és újra kell építeni magunkat az új keretek között.