Forrás: Nap végén elköszöntünk a barátainktól és tudtuk, hogy egyikükkel sem fogunk beszélni másnap reggelig, ugyanis nem voltak okos telefonok. Esténként átgondoltuk, mi minden történt aznap és másnap megbeszéltük a barátainkkal.

Forrás: A szüleink csomagolták nekünk az ételt és az üdítőt, nem voltak automaták a suliban, ahonnan bármit megvehettünk volna napközben.

Forrás: Amikor délután hazaértünk a suliból, bekapcsoltuk a tévét és csak azt a sorozatot nézhettük, ami épp a tv-ben ment. Nem volt Netflix vagy internet, ahol ezer sorozat közül választhattunk volna. A tv-ben aktuálisan futó sorozatokat nézte az egész suli és a szünetekben is ezekről beszélgettünk.

Forrás: A házi feladatot nem tudtuk megvitatni Messengeren. Ha meg tudtad oldani, szerencséd volt, ha nem, másnap az óra előtt gyorsan lemásolhattad egy barátodról.

Forrás: És ha nem tudtad a válaszokat a házi feladatodra, a tankönyvben kellett utánanézned, mert a Google még egyáltalán nem volt a köztudatban.

Forrás: Amikor délután rájöttél, hogy néhány feladatlapot az iskolában felejtettél, elővetted a telefonkönyvet, és felhívtad az összes barátodat, hátha valamelyikük el tudná faxolni neked.

Forrás: Amikor meguntad a tanulást és a számítógépes játékot, ezért megnyitottad a Paint-et és értelmetlen dolgokat rajzoltál az egérrel, miközben vártad, hogy a kedvenc sorozatod jöjjön a tévében.

Forrás: Úgy játszottuk a SIMS-t, hogy minden karaktert megöltünk és azt hittük, ez vicces.

Forrás: Iskolai szünetben felpattantunk a biciklinkre és eltekertünk a barátainkhoz. Nem kellett előre időpontot egyeztetni, bejelentkezni. Megjelentünk egymás házánál és ez teljesen természetes volt.

Forrás: Ha pedig egyedül akartunk lenni, becsuktuk a szobánk ajtaját, és a kazettáink, később a cd-ink közül kiválasztottuk a kedvencünket és egész nap azt hallgattuk.