8 érdekes tény A szolgálólány meséje című sorozatról
Margaret Atwood 1985-ben megjelent, A szolgálólány meséje című regénye többeket megihletett már, a történetből számtalan feldolgozás született. 1990-ben már megfilmesítették, 2000-ben egy opera készült belőle, majd rádiós drámajáték. 2019-ben pedig egy képregényadaptációja jelent meg – hogy csak néhány példát említsünk.
Bár a sorozat fiktív helyszíne az Egyesült Államok - annak összeomlása után - a forgatások viszont nagyrészt Torontóban és Ontarióban zajlottak. A regény szerzője, Margaret Atwood maga is kanadai származású.
A könyv eredeti címe „Fredé” volt, utalva a gyűlölt gileádi parancsnokra Fred Waterfordra, akihez először került szolgálólányként főhősünk. Mint azt maga a szerző, Margaret Atwood egy esszében megfogalmazta, úgy 150 oldal megírása után döntött a jelenlegi cím mellett, mely egy szándékos áthallás a 14. századi brit szerző, Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című alkotására. (A Canterbury mesék különböző történetek gyűjteménye, melyet Geoffrey Chaucer angol szerző írt a 14. században. A mesék egy kerettörténetben helyezkednek el, melyeket a vértanúként meghalt Becket Tamás sírjához igyekvő zarándokok mesélnek.)
A szolgálólányokat azonosítókkal jelöli meg az elnyomó rezsim, hogy nyilvántarthatóak, beazonosíthatóak legyenek. Elgondolkodál-e már valaha, mi szerepel rajta? A June fülébe „beütött” karikán az 1985-ös szám szerepel, ami nem más, mint az Atwood regény megjelenésének éve.
A szolgálólányok ikonikus, piros ruhája hivatalosan a Pantone 202 CP árnyalat. Ann Crabtree jelmeztervező „éltető elemnek” nevezte el a vérvörösnek ezt az árnyalatát.
A Waterford házaspár Marthá-ját alakító Rita a valóságban már igen korán kapcsolatba került A szolgálólány meséjének történetével. Amanda Brugelt kamasz lányként megérintette az Atwood regény - amit 15 évesen elolvasott - és ahogyan egy 2018-as interjúban elmesélte; akkoriban rövid novellákat írogatott annak disztopikus világáról.
Szinte sorszerű összefonodás, hogy a későbbiekben a szakdolgozatát is e témában, konkrétan az általa sok évvel később megformált karakterről írta a főiskolán.
Margaret Atwood tanácsadóként szorosan követte az első két évad forgatását, melyben egyszer egy kisebb szerepben fel is tűnik – „cameózik - nevezetesen a June-t kínzó nénik egyikeként.
A Telepek, ahová Gileád kényszermunkára küldi bűnöseit, egy gondosan megkomponált helyszín. Megtervezésében, a látvány kidolgozásában tudatosan operáltak a németalföldi festmények színvilágával. az arany, világoskék borostyánsárga árnyalatok keverésével. A sorozat alkotói egy atomkatasztrófa utáni, holdszerű, lepusztult tájat szerettek volna megjeleníteni; ahol a radioaktivitástól terméketlen a talaj, és hegyekben áll a sugárzó szemét.