9 intő jel, hogy párterápiára lenne szükségetek
Ez minden figyelmeztető jel közül a legfontosabb. Ha úgy érzed, hogy nem vagy képes vagy hajlandó a partnereddel kommunikálni, eltitkolsz előle dolgokat (például anyagi gondokat vagy azt, hogy kirúgtak), vagy egyszerűen csak nem érzed szükségét, hogy megnyílj előtte és beszélgessetek, akkor sürgősen jelentkezzetek be egy házassági tanácsadóhoz. Számos oka lehet annak, hogy a felek kevesebbet, vagy egyáltalán nem beszélnek egymással: félelem, düh, depresszió; és ezek mindegyike alapos indok arra, hogy felkeressenek egy szakembert. A házasság megmentésének a kommunikáció a kulcsa!
Továbbá, ha a kisebb beszélgetések is hamar ádáz veszekedésekbe torkollnak, akkor is indokolt párterapeutához fordulni. A párok sokszor nem értik, hogyan mérgesedhet el ilyen gyorsan egy-egy ártalmatlannak induló beszélgetésük. Nem tudják, miért kerülnek folyton ingoványos talajra, és hogyan találhatnák meg a visszautat.
Azon kapjátok magatokat, hogy újra és újra ugyanazokat a köröket futjátok? Ez arra utal, hogy nagyobb gond húzódik meg a háttérben, aminek érdemes lenne utánajárni. A párok, mivel a veszekedések után nehéznek vagy lehetetlennek érzik a békülést, inkább a szőnyeg alá söprik a problémát, de ezzel nem oldják meg. Így a probléma újra és újra visszatér, miközben mindkét felet bántja, hogy nem kap elég figyelmet.
A párkapcsolati tanácsadás során a sértettség és frusztráció mélyére hatolhattok. A szakember segíthet kideríteni, hogy mi okozza ezeket az érzéseket, és rávezethet benneteket a megoldásra.
A szex hiánya az intimitás és a kapcsolódás hiányát jelentheti, amely a hálószobán túl mérgezheti a házaséletet. Ez sok pár számára érzékeny pont. Ezért inkább kerülik a témát, ami azonban még több problémát eredményez.
A szakértők szerint érdemes külön figyelmet fordítani a régóta jelen levő szexuális problémákra. Derítsétek ki, hogy van-e olyan, eddig elhallgatott gond az ágyban, ami egyikőtök vagy mindkettőtök számára elégedetlenséget okoz. Sokan azért nem mernek ilyesmivel előhozakodni, mert attól tartanak, hogy az őszinteséggel csak rontanák a helyzetet.
Ez meglehetősen gyakori ütközőpont: például az egyik szülő a közvetlen, haverkodós típus, a másik viszont nagy jelentőséget tulajdonít a fegyelemnek. Ha megbeszélitek és találtok egy elfogadható kompromisszumot, akkor minden rendben. Azonban ha ez nem történik meg, idővel a kapcsolat látja kárát. Egyre jobban nehezteltek egymásra, főleg ha csak magatokban fortyogtok és nem adtok hangot a frusztrációtoknak.
Sokan kerülik ezt a témát is, vagy, ami még rosszabb, folyamatosan aláássák egymás nevelési törekvéseit abban a hiszemben, hogy az ő megközelítésük a legjobb a gyerek számára.
Ha egyre inkább úgy tűnik, hogy csak egymás mellett éltek, gépiesen fizetitek a számlákat, végzitek a házimunkát és ellátjátok a gyerekeket anélkül, hogy érdemben kapcsolódnátok és közös célokért küzdenétek, akkor eljött az ideje a változtatásnak. Időnként a párok már olyannyira eltávolodnak egymástól, hogy akkor is magány kínozza őket, ha fizikailag egy térben tartózkodnak. Az, ha a párod mellett is egyedül érzed magad, azt jelzi, hogy elveszett köztetek a kiegyensúlyozott házasságokra jellemző melegség és összhang. Nincs annál elszigetelőbb érzés, mint magunkra maradni egy házasságban.
Míg a legegészségesebb házasságokban is megesik, hogy a felek nem értenek egyet. Sőt, az is normális, ha ezek a véleménykülönbségek időnként heves összezördülésbe torkollnak.
Viszont ha ilyen alkalmakkor nem áll távol tőletek egy-egy övön aluli ütés, vagy legalábbis szándékosan sértő megjegyzésekkel minősítitek egymás személyét a problémára vonatkozó konstruktív hozzászólások helyett, akkor a házasságotok jó nagy pácban van.
„Gyűlöllek!”, „Szedd össze a cuccaidat és tűnj el!”, „Soha többé nem akarlak látni!” „El akarok válni!” Ezek a mondatok olyan helyzetekbe sodorhatnak benneteket, ahonnan már nincs visszaút.
Egy házasságban időnként bizonyos dolgokat el kell engedni. Borítékolható, hogy nem fogtok mindig mindenben egyetérteni, lesznek időszakok, amikor nem jöttök ki egymással és néha elkerülhetetlenül az őrületbe kergetitek egymást. Azonban egy jó házasságban, amikor ilyesmire sor kerül, képesek vagytok egy idő után elengedni a dolgot és továbblépni.
Ha nem szűntök meg neheztelni egymásra és újra és újra felhánytorgatjátok az egymásnak okozott sérelmeket, az a későbbiekben is megmérgezi a kapcsolatotokat. Ha ti is ilyen helyzettel küzdötök, ideje segítséget kérnetek. A végére kell járni annak, hogy a felek miért nem tudnak megbocsátani egymásnak. Ha ez nem történik meg, az gátolja a felek közti kommunikációt és hatással lehet az egymás iránti vonzalmukra is.
Ne szépítsük a dolgokat: egy-egy különösen idegőrlő veszekedés után valószínűleg mindenkinek megfordul a fejében, hogy összecsomagol és lelép. Jó esetben azonban, ha a harag alábbhagy, ezek a gondolatok is szertefoszlanak és a pároddal folytatjátok a közös életet.
Viszont ha ezek az érzések egyre makacsabbak, és egyre gyakrabban képzeled el az életedet egyedülállóként vagy más partnerrel, az arra utal, hogy fél lábbal már kiléptél ebből a kapcsolatból. Ha az egyik fél rendszeresen eljátszik a szakítás gondolatával, albérlethirdetéseket nézeget, válásról szóló jogi információkat keres az interneten, az a kapcsolat súlyos válságára utal.
Ha ez a helyzet, akkor már tényleg padlót fogott a házasságotok, és lehetőleg még ma foglaljatok időpontot egy párterapeutánál.
Ha belegondolsz abba, hogy mi lesz veled öt, tíz, húsz év múlva, a párod része az elképzelt majdani életednek? Látod magatokat, ahogy ezzel az emberrel együtt megöregedtek és minden hátralevő napotokat együtt töltitek?
Ha korábban így érezted, de a válasz most már „nem”, akkor fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy vajon mi változott és miért. Ha többé már nem lebeg előttetek a boldogsággal és optimizmussal teli közös jövő képe, akkor nem számíthattok tartós boldogságra.