Forrás:

Az első kísérlet során egy lezárt tárolóedényben lévő emberi DNS-t egy kísérleti alany közelében helyeztek el. Ezután annak az embernek, akitől a DNS származott, különböző érzelmi impulzusokat adtak a kutatók. Meglepő módon az érzelmek a másik szobában levő DNS-t is befolyásolták. Negatív érzelmek hatására a DNS összehúzódott, pozitív érzelmek jelenlétében pedig a DNS spiráljai ellazultak – számolt be a kísérletről a University Herald.

Forrás:

A második kísérletben a tudósok a kísérletben részt vevő alanytól leukocitákat (fehérvérsejteket) vettek le, és ezek elektromos változásait vizsgálták az érzelmek hatására.

A donort egy szobába helyezték, és érzelmi stimulációnak vetették alá: videó-bejátszások segítségével különböző érzelmeket idéztek elő benne. A DNS-ét eközben egy másik helyiségben vizsgálták ugyanabban az épületben. A donort és DNS-ét egyaránt megfigyelve azt tapasztalták, hogy amikor a donor érzelmi csúcsokat vagy hullámvölgyeket élt meg (az elektromos válaszreakciók alapján), akkor a távolabbi helyiségben lévő DNS teljesen azonos válaszokat produkált! Mindezt késedelem nélkül, azonos időpontban. Vagyis a DNS elektromos válaszreakciói teljes mértékben követték az alany érzelmekre adott válaszreakcióit.

 

Forrás:

A harmadik kísérlet során orosz tudósok a körülöttünk lévő világot alkotó fényfotonokat vizsgálták vákuumban, amelyben a fotonok természetes elhelyezkedése teljesen véletlenszerű volt. Ezután emberi DNS-t helyeztek be a vákuumba. Megdöbbentő módon a fotonok ekkor már nem véletlenszerűen viselkedtek, hanem pontosan követték a DNS geometriáját. És ami még ennél is érdekesebb volt, ahogy a Researchgate cikke is beszámol róla: amikor a tudósok elmozdították onnan a DNS-t, a fotonok továbbra is ebben az új rendben maradtak. A kísérlet végzői kénytelenek voltak megállapítani, hogy az emberi DNS szó szerint alakítja a körülöttünk lévő világot alkotó fényfotonok viselkedését vagyis az anyag (DNS) hatással van a nemfizikai valóságra (fényfotonok).