7 férfi őszinte vallomása, miért bánta meg a házasságát
„Soha nem szeretett igazán. Szerintem csak azért jött hozzám, mert valahol azt remélte, hogy idő közben majd csak belém szeret. Sajnos nem így lett.”
„Teljesen más elképzeléseink voltak a családalapításról. Nem volt őszinte a gyerekvállalással kapcsolatban sem és anyósomat helyezte az „asztalfőre”. Képtelen voltam ezt megemészteni."
„Amint „kipipálta” az esküvőt, a nejem teljesen megváltozott. Minimálisra csökkent köztünk az intimitás; a helyzet pedig csak tovább romlott a kisfiunk születésével. Rá sem lehetett ismerni már arra a lányra, akibe annak idején beleszerettem.”
„Képtelen volt talpra állni azok után, hogy meghalt az édesapja. Pedig mindenben támogattam, terápiára járt és gyógyszeres támogatást is kapott a depressziójára. Az az igazság, hogy ott teljesen elhagyta magát; azóta is csak ül a kanapén egész nap, sorozatokat bámul a Netflixen és csak hízik és hízik. A házimunka java részét is én végzem. Nagy szerencse, hogy még nincsenek gyerekeink, és hogy anyagilag sem vagyunk összekötve, mondjuk egy hitellel. Egyre inkább érik bennem a válás gondolata."
"Most iszom annak a levét, hogy csak egy nőt kerestem magam mellé és hogy nem adtam időt annak, hogy megtaláljam a nagybetűs Igazit. Éretlen és naiv voltam, aminek meg is lett a következménye."
"A feleségemnek soha semmi nem volt elég jó. Még az sem, amikor teljesült egy régi álmunk és végre saját, önálló házba költözhettünk. Végül azt is egyedül kellett eladnom, ráadásul hatalmasat buktam rajta."
"Meggondolatlanok és könnyelműek. Utólag látom csak, mennyire éretlen voltam 23 évesen, amikor oltár elé álltunk. Ha tehetném, azt üzenném a fiatalkori énemnek, hogy csak nyugi, nem kell ezt annyira sürgetni. Éld ki magad, szánd rá az időt, hogy megtaláld az igazit."