Az emberek elmesélték a legborzalmasabb és legvadabb reptéri sztorijaikat, amiket el sem akarunk hinni
„Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy elugrok lazítani Olaszországba, arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy majd nem fognak felengedni a gépre... És hogy miért? Mert azt hitték, hogy elloptam valaki más útlevelét... Az útlevélben lévő képen év voltam, de a hajam sokkal-sokkal rövidebb volt, azóta nem csupán hosszabb, de raszta is a sörényem... Legalább fél óráig kellett kétségbeesetten magyaráznom, hogy a képen tényleg én vagyok... Borzasztó kellemetlen volt!”
„Mivel a gépem csak 1 óra múlva indult, úgy döntöttem, hogy gyorsan elszaladok még a mosdóba. Amikor viszont kezet mostam, olyan hangokat hallottam az egyik fülkéből, mint még soha. Hogy is mondjam szépen, hatalmas szellentések után nagy csobbanások következtek, én pedig amikor végre ki akartam menni, a vécé főbejáratának kilincse beakadt. Azt hittem, hogy ez egy rossz vicc, főleg, hogy már durva szagok is elkezdtek terjedni. Majdnem ¾ óráig ragadtunk bent, én és az ismeretlen férfi, akinek egy idő után ki kellett jönnie mellém, hogy a kicsit sem kellemes előzmények és szagok után együtt várjuk, hogy kiszabadítsanak minket... Azóta reptéren soha nem megyek el a mosdóba!”
„Persze, a gépek sokszor késnek, ilyen előfordul, viszont az, hogy 7 órát késsen, az már elég extrém. Velem természetesen ez történt, majd amikor végre azt hittem, hogy vége a rémálomnak, akkor közölték, hogy törölték a járatomat.”
„Amióta ez az eset történt, eltelt egy kis idő, és a családdal már humorosan állunk hozzá, amikor viszont átéltük, az nem volt a legjobb. Történt ugyanis, hogy apukám hamvait szerettük volna szétszórni az óceánban, ezért fel szerettük volna vinni értelemszerűen a repülőre az urnában. A biztonsági ellenőrzésnél viszont valamiért azt hitték, hogy drogot akarunk felcsempészni a gépre, és órákig faggattak minket, szegény édesapám hamvait pedig el akarták tőlünk kobozni. Akkor olyan volt, mint egy rémálom, most már szerencsére tudunk rajta nevetni.”
„Néhány évvel ezelőtt sétáltam a reptéren, egyszer csak észrevettem, hogy egy nő a kutyájával járkál. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy egyáltalán hogyan kerül a reptérre egy kutya, majd a következő pillanatban a kutyus elszabadult és a reptér közepére látványosan odapiszkított. Hatalmas mennyiségben. Egy gyerek pedig arrafele szaladgálva elcsúszott az ürülékben, majd sikítva szaladt oda az édesanyja, aki szintén elcsúszott. Olyan volt, mint egy nagyon abszurd rajzfilm!”
„Légiutas-kísérőként dolgoztam hosszú évekig, de egy eset mélyen beleégett a tudatomba. Azt megszoktuk, hogy a bőröndbe a szülők szeretnek játékokat tenni, egészen nagyokat is, egy esetben viszont a szülők a saját gyereküket tették a bőröndbe, hogy ne kelljen egy plusz jegyet fizetniük. Természetesen a dolog még jóval a gépre szállás előtt kiderült, így megnyugtatok mindenkit, szegény kisgyerek nem maradt a bőröndben.”