A szexmentes házasság 10 leggyakoribb oka
A párkapcsolatban a kommunikáció a kulcs, különösen az olyan intim témák kapcsán, mint a szex. Amikor fantáziáinkról, vágyainkról és bizonytalanságainkról beszélünk, az kiszolgáltatottá, sebezhetővé tesz bennünket, ami egyes emberek számára kínos. De ne engedd, hogy ez eltántorítson ezektől a fontos beszélgetésektől. Minél nyitottabb vagy, annál könnyebb beszélni ezekről a témákról.
„Azok a párok, akik nem beszélnek a szexről, idővel elsodródnak egymástól, és elveszítik annak a lehetőségét, hogy kifejezzék, mit szeretnének, mire van szükségük a szexualitás terén. Így aztán nincs is lehetőségük változni, alkalmazkodni a testi kapcsolatukban jelentkező kihívásokhoz” – mondja Chavez.
Stresszes időszakokban a szex lehet az utolsó dolog, ami az eszedbe jut. Ha azon aggódsz, hogy hogyan fizeted vissza a diákhiteledet vagy hogyan látod el a gyermekedet, nem igazán leszel aktív szexuális téren. Krónikus, azaz tartósan fennálló stressz hatására a szervezetben megnövekedhet a kortizol nevű hormon szintje, ami lerombolhatja a szexuális vágyat.
„Legyen szó gyereknevelésről, munkahelyi problémákról vagy anyagi gondokról, a stressz óriási szerepet játszhat a nemi vágy, a szexre fordítható energia és idő csökkenésében” – állítja Jesse Kahn szexterapeuta, a Gender & Sexuality Therapy Collective igazgatója.
„Stressz vagy kimerültség esetén az ember a legkevésbé sem úgy gondol a szexre, mint gyönyörforrásra” – teszi hozzá Chavez. Ezekben a nyomasztóan zsúfolt időszakokban a párok beütemezik a szexet, ahelyett, hogy kivárnák a hozzá szükséges hangulatot. „Előfordulhat, hogy a szexet be kell tervezni – véli Kahn –, ami azt igényli tőlünk, hogy megfeledkezzünk arról a hamis narratíváról, hogy a szexnek mindig spontánnak kell lennie.”
Normális dolognak számít, hogy a nemi vágy mértéke változik a párkapcsolat során, hogy te és a partnered szexuálisan nem mindig (vagy soha nem) vagytok azonos hullámhosszon. Ám ha a vágyaitok egymástól eltérő szintjéről is nyíltan tudtok beszélni, és sikerül ezen a téren megegyezésre jutnotok, ebből nem lehet nagyobb probléma.
Ám ha ez az aszimmetria feltáratlan marad, a feszültség egyre növekedhet, ami utat nyithat a hosszabb szexmentes időszakok felé. Gyakran megtörténik, hogy a pár magasabb libidójú fele visszautasítottnak érzi magát, amikor a közeledésére a másik fél nemet mond, és ezért az elkövetkezőkben már nem fog kezdeményezni. Az alacsonyabb libidójú partner pedig azt gondolja, hogy minden ilyen közeledéssel kizsákmányolják, vagy alkalmatlannak érzi magát a párkapcsolatra, mivel nem tud eleget tenni társa szükségleteinek.
„A nem azonos szintű nemi vágy bizonyos helyzetekben kezelhető, ami mindkét fél számára kielégítő lehet, máskor viszont nincs rá megoldás – mondja Kahn. – Amikor a probléma kezeletlen marad, és direkt nem használom a ’megoldatlan’ szót, ugyanis nem minden problémát kell vagy lehet megoldani, elkezdünk lemondani a beszélgetésről és magáról a szexuális aktivitásról is.”
Fizikai állapotunk hatással van a nemi vágyunkra és a szexre való képességünkre, de ugyanez igaz az olyan lelki, mentális problémákra is, mint a depresszió, a szorongás, vagy a múltbeli szexuális traumák, sőt, bizonyos gyógyszerek szedése is vezethet szexuális alkalmatlansághoz.
„Az említett gondok közvetetten befolyásolják a nemi vágyat és a testi érintkezést – állítja Chavez. – Többek között alacsony önbecsüléshez és testképzavarokhoz vezethetnek. Ha ilyen problémáktól szenvedsz, az lelohasztja a nemi vágyat, és csökkenti a hajlandóságodat arra, hogy szexuálisan közeledj a partneredhez.”
A párkapcsolati problémák, még ha azok nem is feltétlenül szexuális természetűek, hatással lehetnek a testi kapcsolatotokra. Amikor te és a párod sűrűn vitatkoztok, vagy szóba kerül a hűtlenség kérdése, az ezt kísérő hangulat a hálószobába is begyűrűzik.
„A párkapcsolati gondok haraghoz, sértődéshez, csalódottsághoz, lelki sérelmekhez vezethetnek, amelyek pedig a vágy elapadását eredményezik – állítja Chavez. – Néhányat ezek közül soha többé nem lehet feloldani, vagy ha mégis, az további lelki sérülésekhez vezet.”
Gracie Landes szexterapeuta szerint egyes emberek akkor is képesek szexelni, amikor haragszanak egymásra, mások viszont nem. „Az elhúzódó neheztelés és a fel nem oldott viták sokat árthatnak az egyébként jó testi kapcsolatnak” – mondja.
A másik kritizálása az egyik legbiztosabb előjele a későbbi válásnak – állítja a kapcsolatkutató John Gottman. Gyorsan jegyezzük meg, a kritizálás nem azonos azzal, amikor tanácsot adunk a párunknak, vagy amikor konstruktív módon szóvá tesszük egy sérelmünket. A bántó megjegyzések viszont Stephen Snyder szexterapeuta szerint támadásnak hatnak, és a hálószobában is kifejtik romboló hatásukat.
„A párkapcsolatok az elfogadás által erősödnek – mondja Snyder, a Love Worth Making című könyv szerzője. – A szexuális kapcsolatok alapvetően fejletlenek és sérülékenyek. A patnered kritizálása vagy annak az érzése, hogy ő kritizál téged, gyengíti a szexuális kapcsolatotokat. Mindenáron óvakodj ettől a helyzettől!”
A szex sokszor egy csodálatos, orgazmussal betetőzött testi kaland, máskor viszont csupán egy „Na, ez is megvolt”-érzés. Ha minden egyes szexuális együttléttől azt várod, hogy szétrobbantsa az agyad, azzal csalódások sorozatának teszed ki magad, ami idővel már magától a próbálkozástól is elriaszthat.
„A szexszel kapcsolatos irreális elvárások nyomás alá helyeznek bennünket, és arra sarkallnak, hogy kizárólag a teljesítményre fókuszáljunk – mondja Chavez. – Egyre kevésbé lesz fontos számunkra maga a kapcsolat és az együtt töltött idő intimitása. Mindez alacsonyabb nemi vágyhoz és a szex elkerüléséhez vezethet.”
Az attól való félelem, hogy nem leszel képes produkálni (kiváltani a másikban vagy fenntartani a saját erekciódat, megélni az orgazmust vagy hozzásegíteni a partnered), szorongást okoz, ami megint csak oda vezethet, hogy szex helyett a páros inkább bedobja a törülközőt. Holott nincs félrevezetőbb gondolkodás, mint hogy „ha nem próbálkozom, akkor nem tudok hibázni”.
„Bár a szexuális természetű szorongásokról és működési zavarokról való gondolkodás és beszélgetés bonyolult és szégyenérzettel járhat, számo csomó módja van annak, hogy mindkettővel megbirkózzunk, és továbbra se mondjunk le a szexről” – állítja Kahn, aki szerint a hallgatás táplálja a szégyent, a szégyen pedig a szorongást.
Landes szerint, a csónak megbillegtetésétől való félelem nem egyszer kihűlő hitvesi ágyhoz vezet. Lehet, hogy az egyik fél javasolna valamit, amivel a szexuális együttlét végre kiszakadhatna a megszokott kerékvágásból („Mit szólnál, drágám, egy kis szado-mazo szexhez?”), de végül mégsem mondja, mert fél, hogy miként fog arra reagálni a párja.
„A hosszú ideje tartó párkapcsolatokban az emberek sablonokban gondolkodnak, és nem ajánlanak új dolgokat, mert félnek, hogy a párjuknak nem fog tetszeni, feldúlt lesz vagy eltávolodik tőlük – mondja Landes. – A kockázatvállalástól való félelem kiszívja az energiát a szexuális kapcsolatból.”
A kapcsolat kezdetén a szex az újdonság erejével hat, ezért a felek hevesnek és izgatónak érzik. Idővel viszont hozzászoknak egyfajta rutinhoz, holott erre a területre sem az állandóság jellemző „A szexualitásod (és a partneredé is) folyamatosan alakul, fejlődik, és mindig vannak új dolgok, amiket érdemes felfedezni és kipróbálni” – állítja Kahn.
„Onnantól, hogy lemondunk a kíváncsiságról, a fejlődésre, kiteljesedésre is nemet mondunk. Elkezdünk színlelni, amitől a szex túlzottan földhözragadttá válik – teszi hozzá a terapeuta. – Próbálj meg az erotikára fókuszálni! Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az, amitől beindulsz, amitől vágyat és gyönyört érzel. Azoknak az utaknak a felfedezése, amelyek növelik a kíváncsiságodat, izgalmadat és játékosságodat, gazdagítja a repertoárotokat, átalakítja az évek során merevvé vált kereteket.”