Forrás:

Dan Buettner hangsúlyozza, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor fekszünk le aludni és mikor kelünk fel. Fontos, hogy ez nagyjából ugyanakkor történjen minden egyes nap, nem számít, hogy hétköznapról vagy hétvégéről van szó. A lényeg a rendszeresség és az egyéni ritmus kialakítása, ami lehet, hogy először nehezen fog menni, de a szervezet egy ponton beáll az új szokásra.

Amit megtanultam 

Egy ideje már gyakorlom ezt a dolgot, kivéve, amikor épp éjszakába nyúlóan intézem az esküvőm következő pontját a to-do listán. Persze ez egy kivételes eset, egy esküvőt nem szervez az ember egy életen keresztül, mindenesetre erre az egy hétre félretettem a dolgot, és próbáltam betartani Dan utasításait. Minden nap este 10 óra körül feküdtem le aludni, és reggel 6-kor keltem fel. Nagyjából 4-5 nap telt el, mire a szervezetem felfogta az új szokást és a következő napokon már el is álmosodtam lefekvés előtt, sőt reggel mindig az ébresztő előtt pattant ki a szemem. Az egyértelmű, hogy ezt a tűpontos rutint nem lehet életünk végéig gyakorolni, de arra lehet törekedni, hogy nagyjából tartsuk az időpontokat.

Forrás:

Az újságíró a kék zónák elbeszélései alapján azt tanácsolja, hogy legyen meg a napi 8-10 óra alvásidő, vagyis a „megfelelő mennyiség, ami alatt újjáéled a test és a szellem.” Persze, ahogy idősödik az ember, úgy rövidül az alvásigénye, de fiatalkorban érdemes tovább aludni a jobb agyműködés, az erősebb immunrendszer, a magasabb energiaszint és a hosszabb élet reményében.

Amit megtanultam

Mivel tartottam az első tanács alapján kialakított rutint, a 8 óra alvás mindig megvolt. Szombaton megengedtem magamnak, hogy 6 óra helyett 7-8 körül keljek fel, bár már korábban ébren voltam, úgy gondoltam, nem árt, ha visszaalszom picit. Sokkal energikusabban telt a napom, úgy éreztem, sikerült a hét fáradalmait kipihenni, és újult erővel tudtam nekikezdeni a hétfőnek és a teendőknek.

Forrás:

A hosszú életű emberek Dan szerint különleges rutint építettek be a mindennapjaikba. Van, aki délutáni szundit tart, van, aki megáll egy pillanatra, hogy az ősei előtt tisztelegjen. Bár ezeket nem konkrétan este végzik, mégis a stresszűző pillanatoknak nagy szerepe van abban, hogy jó minőségű alvásban lehessen részünk. Az újságíró épp ezért azt tanácsolja, hogy építsünk be a napunkba – akár az esti órákba – olyan tevékenységet, ami segít egy kicsit felszabadulni, elengedni a stresszt és kikapcsolni.

Amit megtanultam

Korábban ilyen volt számomra a jóga, ami kellőképpen ellazított és pihentetőbb alvásban volt részem általa. Most viszont  minden nap más-más dologgal igyekeztem elűzni a stresszt. Egyik nap készítettem egy gyors sütit, máskor az esküvői köszönőajándékok gyártásába kezdtem, míg volt nap, hogy csak arra vágytam, hogy egy kicsit sétálhassak a környéken. Apró, jóleső dolgok voltak ezek, amik eléggé kikapcsoltak, így el tudtam engedni a mindennapi teendőket arra a kis időre.

Forrás:

A több mint 100 évet megélt emberek közös szokása, hogy este már nem nasizzák tele magukat, sőt a vacsora náluk a legkisebb étkezés, amit sosem időzítenek túl későre. Okinawában például a „hara hachi bu-hoz” tartják magukat, ami azt jelenti, hogy 80%-ra laknak csak jól, sosem eszik tele magukat. Odafigyelnek az étkezésre, főleg arra, hogy a nap második felében mit és mennyit esznek.

Amit megtanultam 

Bevallom, én szeretek nasizni a tévé előtt, filmnézés közben, hát még a moziban! A vacsorával is hadilábon állok, mert vagy nem eszem semmit, mert úgy elszalad az idő vagy annyira éhes leszek, hogy mindenfélét összeeszek. Ezt a tippet volt a legnehezebb betartanom, de néhány nap rendszeresség után ebben az esetben is kialakult egyfajta rutin, így már délután 5-6 körül mindig megéheztem. Persze arra azért odafigyeltem, hogy könnyű ételeket fogyasszak, és bár nehéz volt, a nasizásról is sikerült leszoknom. Már csak arra kell odafigyelnem, nehogy megint rászokjak...

Míg a reggeli szokásoknál egyértelmű volt, hogy az a lényeg, hogy jól induljon a nap és találjunk valami célt magunknak, ami boldoggá tesz, addig az esti esetében maga a rutin fontos. Oda kell figyelni a testünk és szellemünk épségére: fontos, hogy kipihenjük magunkat, hogy ne terheljük túl az esti órákban a szervezetünket feleslegesen. Azt is mondhatnám, hogy míg reggel az érzelmeinket kell pozitívra hangolni, addig este a testünknek kell egy kis pihenőt adni.